Világörökség része lett a francia konyha

A francia gasztronómia elismerésével elõször válhatott egy nemzet konyhamûvészete a szellemi világörökség részévé. Az ENSZ Nevelésügyi, Tudományos és Kulturális Szervezete (UNESCO) azonban nem egyszerûen a franciák tradicionális nemzeti ételeit, hanem a franciás jellegû étkezést vette fel a veszélyeztetett szellemi kulturális örökségek listájára Nairobiban tartott konferenciáján. "A konyha Franciaország számára nem egyszerûen egy történelmi hagyománnyal rendelkezõ terület, hanem az ország termékeinek, kézmûvestudásának és kulturális hatásának is egyik legtökéletesebb kifejezõdése" - így üdvözölte Francois Fillon kormányfõ az UNESCO döntését. Hozzátette, hogy a francia gasztronómia a nemzet egyik legnagyobb kincse.

Korábban minden bizonnyal képtelenségnek minõsítették volna azt az ötletet, amelyet azok a francia séfek vetettek fel, akiknek mindegyike ismert konyhamûvész, szakácskönyveik és háromcsillagos éttermeik világhírûek. 2006-ban fordultak a francia kulturális miniszterhez, hogy kezdeményezze az UNESCO-nál a francia konyha felvételét a szellemi világörökségi listára. Õk fogalmazták meg elõször, hogy a konyhamûvészet a francia kultúra szerves része. Elnökké választása után Nicolas Sarkozy is felkarolta a kezdeményezést, és két évvel ezelõtt maga terjesztette a kérést a nemzetközi testület elé.

A gasztronómia élvezete ugyanolyan kifinomult francia hagyomány, mint a divat vagy a mûvészetek iránti rajongás. A franciák ráadásul már régóta tudják, hogy nem a koplalás a hízás legjobb ellenszere, hanem a változatos táplálkozás, és a kis adagok megfontolt, szinte kóstolgató, az élvezetre koncentráló elfogyasztása. Francia "találmány" az ételek és a borok meghatározott házasítása, a tálalás mûvészete és az étkezés társasági eseménnyé emelése is.

Eric Frechon, a párizsi Le Bristol luxusszálloda három Michelin-csillagos éttermének séfje szerint a francia gasztronómia lényege nem egy-egy különleges recept, hanem a sokféle, minõségi primõráru. A francia konyhának nincsenek kizárólagos ízei, a séfek szinte minden összetevõt használnak, de mindenbõl csak a legjobb minõségû terméket választják. Ez pedig a francia háztáji termelõket, illetve tenyésztõket is világszínvonalra kötelezi, legyen szó zöldségrõl, húsáruról vagy a tenger gyümölcseirõl. Egy sarki zöldséges is legalább tízfajta almát kínál, a pék megannyi péksüteményt, a sajtbolt pedig több tucat tejterméket. Nekik köszönhetõ a francia étrend sokszínûsége.

Périco Légasse, a Marianne címû hetilap gasztrokritikusa szerint a globalizációval a francia konyha is a nemzetköziség és a gyorsétkezés irányába fejlõdik, így egyes hagyományos ételek fokozatosan eltûnnek az éttermek étlapjairól. Az UNESCO elismerése azonban mostantól még inkább az étkezés kulturális hagyományainak megõrzésére ösztönzi a franciákat, ez pedig a gazdák számára konkrét termékek elõállítását írja elõ. Bruno Le Maire agrár- és Frédéric Mitterrand kulturális miniszter közös közleményben adta hírül, hogy a francia gasztronómia megõrzése céljából oktatási és kulturális rendezvénysorozatot indítanak.