A mobilitás, a tömegtermelés, a globalizáció a fõ témája annak a kiállítássorozatnak, mely Amsterdam, Berlin és Vilnius után Budapesten is megrendezésre kerül, méghozzá három helyszínen, a Trafóban, a Mûcsarnokban és a Stúdió Galériában.
A mobilitás napjaink egyik legfontosabb és legösszetettebb társadalmi, gazdasági és politikai problémája. A világon évente több mint százmillióan kénytelenek elhagyni falujukat, városukat vagy országukat a jobb élet reményében. A szabad munkaerõáramlás még az Európai Unió szemszögébõl sem egyértelmûen pozitív csengésû állandósult szókapcsolat, de azok számára biztosan nem, akik az életüket teszik kockára, hogy az USA-Mexikó határon átkeljenek. Judi Werthein az õ számukra készítette Brinco elnevezésû cipõjét, mely a talpában a határsáv térképét tartalmazza, van hozzá zseblámpa és iránytû, és az amerikai sas mellett a mexikói kivándorlók hivatalos védõszentje, Szent Toribo Romonak az arcképe is díszíti. A Stúdió Galériában kiállított projekt azonban nem csak egyszerûen errõl a speciális cipõmárkáról szól, hanem a társadalmi vitáról is, amelyet ez a projekt kiváltott, többek között azzal, hogy a cipõket Judi Wertheim ingyen osztogatta a kivándorlók között (míg a mûvészeti galériákban egyedi mûtárgyként, 250 dollárért árulta), vagy azzal, hogy a cipõk egy legendásan rossz munkakörülményeket biztosító kínai cipõgyárban készültek.
Szintén a globalizáció és a tömegtermelés problémái jelennek meg Asa Sonjasdotter munkájában a Mûcsarnokban, mely „krumpliperspektívából” mutatja be a kistermelõk világszerte nehéz helyzetét.
A Trafóban pedig azt is meg lehet tudni, hogy mit jelent a társadalmi-gazdasági mobilitás a Havanna lakótelepen (Erhardt Miklós), hogy hogyan lehet átcsempészni egy doboz Helikont a Bécs-Budapest vonaton (Leopold Kessler), hogy mikor és kinek adjuk meg a telefonszámunkat (Tomo Savic-Gecan), hogy mit és hol dolgozik egy középkorú iráni nõ Rotterdamban (Nasrin Tabatabai), és hogy milyen elképzelések születtek a mobilitás problémájának építészeti megoldására. (Marjeta Potrè, aki a mobil építészet szellemi atyja, Yona Friedman elõtt tiszteleg, és Tomas Saraceno, aki hiperkönnyû anyagból készült lebegõ városokat tervez).
Az ON MOBILITY rendezõi és szervezõi a mobilitás gondoltatát nem csak a kiállítás témáját és helyszínét tekintve tették magukévá, hiszen maga a kiállított anyag is mindig változik, attól függõen, hogy az adott ország kurátora milyen mûvészeket hív meg az elõzõ kiállításokról, és kikkel bõvíti ezt a névsort. A társkurátorok (magyar részrõl Molnár Edit) által meghívott tizenkét mûvész munkáiból idén júliusban ismét Amsterdamban nyílik majd kiállítás.
A kiállítás 2006.06.04-ig tekinthetõ meg!