rss
  • Egyiptom

  • Mottó: "Egy utazás sosem hosszú, ha megtaláljuk azt amit keresünk."

    "A Nílus életadó forrás" -mondják ma is a fellahok, azaz a földmûvesek. Nekem is régi álmom volt Egyiptom földjére lépni. Utazásaim során leginkább a mítoszok, rejtélyek iránti érdeklõdés hajt, hát itt volt belõlük bõven. Bizony az út során gyakran összekeveredett a valóság a legendával.

    Egyiptom a Napisten és a Nílus ajándékaként keletkezett. Õk termékenyítették meg e földet.
    Az elsõ teával a szállásunkon kínáltak meg, amit még több tucat követett, evvel is bizonyítván az arab vendégszeretetet.

    Az esti sárgás langyos fényben úszó lüktetõ kairói Bazárban még viszonylag elviselhetõek a kofák eladási szokásai, nem úgy mint délebbre, ahol akár menet közben is üzletelnek a busz ablakain keresztül. Az alku külön tudomány, mi inkább show-nak mondanánk. Ha voltam olyan égbekiáltóan naiv és hosszasan bámultam egy amúgy nem túl érdekes árut, felkészülhettem az ilyen és ehhez hasonló folytatásra: az árus elõször egy hihetetlen magas árral rukkol ki, mire a leendõ vevõ mond egy jóval kisebbet. Az eladó jó esetben nevetve, rosszabb esetben állandó mutogatás közepette, sûrû gyalázkodással vonja kétségbe elmeállapotát. Sértõdések nélkül hallgatják a másik siránkozásait családjuk éhenhalásának közelgõ veszélyeirõl, miközben a bazáros hörögve esküszik a nem létezõ gyerekei életére, miszerint ez a portéka neki is kevesebbe van és csak azért adná bagóért el, mert megsajnálta õt. A végén csak megegyeznek, majd baráti gesztusokkal válnak el útjaik.

    Kairóban is bebizonyosodott: Egyiptom egyenlõ II. Ramszesszel. A 15 milliós város szinte minden pontján, majd az ország belsejében is rendre feltûnik a legnagyobb fáraó, szobor, hieroglifa, legenda vagy éppen templom formájában, mintha még mindig itt uralkodna felettünk.

    Estefelé a dombon trónoló Citadelláról nézve, mialatt az aranyló napkorong lassan beleolvad a szürke város felett lebegõ égbolt kékeszöld tengerébe, Kairó sziluettjét átlyuggatják az iszlám mecsetek tornyai, a minaretek. Az óváros szûk sikátorainak zavarba ejtõ homályában tág, világos bokáig érõ galabbiába burkolt, a naptól és portól barnára sült férfiak, kik a számunkra különleges szürkés pizza alakú akár tölthetõ kenyeret, a pitát árulják mindenfelé, feketébe bugyolált nõk agyagkorsóval a fejükön igyekeznek, gyerekek ösztökélik szamarukat, hogy a nyikorgó kútból gyorsabb forgatással emeljék ki a vizet. Mindent beborít a varázsos Kelet csábos illata: a buja fûszerek, a különös füstölõk, a remek vízipipák, amit oly eredeti szertartás övez. Hamisítatlan mesevilág. A város fölé magasodó Kairó-toronyba este érdemes felmászni, majd körültekinteni az apró szentjánosbogárként villódzó metropolison. A látvány elfeledteti velünk, láthatatlanná teszi azt a nyomort, ami alattunk is jár.

    Egy egyiptomi utazás szó szerinti fénypontja az esti hang és fényjáték lehet a piramisoknál illetve a karnaki templomnál. Miután angolul szól a kísérõszöveg, így azt hihetnénk, hogy nem tudjuk majd kellõ áhítattal élvezni az eseményeket, errõl azonban szó sincs. Felejthetetlen élmény, annyi bizonyos. Elõször tehát, így színesben pillantottam meg a gízai piramisokat, hisz egész nap "rejtõzködött”.

    Karnakban elõször a hatalmas oszlopok, torzó szobrok, obeliszkek, falmaradványok közt sétálva kápráztat el a fény-zene harmonikus, együttes játéka, majd a Szent-tó partján leülve várjuk a fejleményeket. A távolból lódobogást, fegyvercsörrenést hallani, amely egyre közelit, egyre félelmetesebben. A csata immár a templom melletti téren folytatódik, mígnem megérkezik az erõsítés a messzeségbõl. Elõbukkannak, mintha eddig hömpölygõ ködfátyol takarta volna eljöttüket. A romok között élet-halál harcot vívnak. Repkednek a nyilak, folyik a vér, szikráznak a pajzsok, test a testnek feszül. Egyszerre a sikolyok, a harci induló lágy muzsikává változik, az ellenség leteszi a fegyvert. Hatalmas üdvrivalgás közepette közeledik aranyozott, díszes lován a fõvezér és kísérete ünnepelni a nagy diadalt. Egyiptom tovább virágzik.

    Gízában eközben szomorú moraj hallik. A fáraó uralmának vége. Aranyszarkofágban hozzák a temetési szertartáshoz. Minden kész, hogy átléphessen a túlvilágra. Bebalzsamozott teste bebocsátásra vár Ozirisz birodalmába. A fények egyszerûen, mégis hatásosan, összhangban a látvánnyal zuhannak a szívünkbe örök emlékként. A valóságban mindezt úgy játsszák el nekünk, hogy egy lélek sincs a közönségen kívül, mégis mintha több ezren lennének, annyira élethûek a „jelenetek”, a többi pedig a fantáziánkra van bízva.

    Az ókori emberek gondolkodásmódja, életvitele fényévnyire volt mai utódaiktól, mely esetben a motivációjukat, prioritásaikat aligha érthetjük meg csupán a kulturális összehasonlítás révén. Az ókor polgárai után elmondható, a maiak igen barátságosak, érdeklõdõek, minél szegényebbek annál inkább. A legtöbben beérik azzal amijük van -bár nyújtják kezeiket baksisért- azt hiszem, ez az igazi gazdagság. Kevés igazi törvény létezik errefelé, íratlan szabályok szerint, puritánul élik mindennapjaikat, megértéssel, tiszta szívvel és lélekkel.

    Szerény szállásunkon próbáltak vacsorára európai módon készített ételt kínálni, de a továbbiakban helyi specialitásokat kértünk, amit kitörõ örömmel teljesítettek is.

    Kairó az a város, ahol csodálatos ókori, középkori templomok, szobrok, romok, ugyanakkor nyüzsgõ, már-már elviselhetetlen zaj, szürke füst közepette léteznek az emberek.

    Kairó az a város, ahol a világ leglenyûgözõbb múzeumát láthatjuk.

    Kairó az a város, ahol a luxus mellett a temetõben is élnek, nem is kevesen.

    Kairó az a város, ahol az ókori világ hét csodájának egyike(az egyetlen) ma is áll: A piramisok. Tökéletes kombinációja az egyszerûségnek, harmóniának, hatalomnak.

    A több száz, ma is látható építmény közül, kétségkívül a gízaí a legrejtélyesebb. Az egész fennsíkot szinte beborítja a titokzatosság légköre. Nem véletlen, hogy a világ számtalan pontján fellelhetõ hasonló gúla illetve különbözõ méretû, célú piramisokat építenek ma is. Tucatnyi elmélet alakult ki körülöttük: temetkezési hely, vallási objektum, csillagászati terület, villamos erõmû, vízözön elõtti létesítmény. Még földön kívüliekkel is kapcsolatban lehettek. Matematikai és csillagászati csúcsteljesítmény. A Nagy Piramis alapja 230m, magassága 147m volt, közel 2.5 millió tömbbõl áll.

    Nem éppen tudományos, de érdekességképpen otthon is készíthetnek kis piramist kartonból, mûanyagból, amiben alulról egyharmad részre egy kis faállványra tegyenek pl. egy rossz borotvapengét, állítólag pár hét múlva újra használhatóvá válik, ha a gúlát K-Ny felé, míg a pengét É-D felé tájolják. Az arányokra kell vigyázni az eredetihez képest:pl.: ha az alap 15.7cm, akkor a magasság 10cm legyen.

    Egy adalék az építésével kapcsolatos rejtélyhez: felkérték az egyik legjobb építõipari céget, nekik ma mennyi ideig tartana a Nagy Piramishoz szükséges anyagokat a lelõhelyükrõl a helyszínre szállítani, ami nagyrészt mész és homokkõbõl valamint gránitból állt. Nos, a végeredmény meglepõ, de tény: a mai korszerû technikával is mintegy 80 évig szállítaná a köveket több száz ember. Az építkezés pedig csak ezután kezdõdhetne! Tény, a gránitsziklákat mintegy nyolcszáz km-rõl, Asszuánból hurcolták ide a külszíni bányából, ahol otthagytak egy obeliszket elfektetve, miután jól látható rajta egy keskeny hosszanti repedés, ami alkalmatlanná tette a további használatát. Kiválóan megfigyelhetõek rajta a vésések, faragások kezdetleges nyomai.

    Érdekes az is, hogyan juthatott eszébe embereknek -közel azonos idõben- a gúla formájú építkezés a világ több, egymástól igen távol esõ pontjain mint Mexikó vagy Kína. Pedig a Cook-iroda akkor még álom sem volt.

    -Az idõ örök... dacolok az idõk végtelenségével.-mondja a Szfinx, amelynek keletkezési évét, célját szintén rejtély övezi, bár magyarázat akad bõven. „Fáraóvá teszlek, ha kiásol a homokból”-kérte egykoron az épp a lábainál megpihenõ Tutmózisz herceget, aki meg is fosztotta homoksírjától. Így kelt elõször „életre” az emberfejû, oroszlántestû, békésen üldögélõ óriás, aki pontosan a horizonton kelõ napba néz. Az idõ vasfoga által pusztított és megcsonkított szobor még így is fenséges és titokzatos maradt, tán az idõk végezetéig õrködik Ozirisz és fia, Hórusz a sólyomisten földje felett.

    Egy napra Alexandriát az egykori fõvárost is meglátogattuk, ahol az õsi városból, akárcsak híres könyvtárából szinte semmi sem maradt meg, mivel a mai település a régi romjaira épült. Az ókori nevezetes világítótorony, a Fárosz helyén ma erõd áll, többek között annak ledõlés utáni maradék köveibõl épülve. Kleopátrának, az ország utolsó fáraójának palotája is a tengerben végezte anno, bár manapság kutatnak utána, komoly sikerrel. Visszafelé a kairói sivatagi mûúton több helyen készítenek papiruszt, szõnek szõnyeget és elõszeretettel mutogatják az idegeneknek nem titkoltan eladási célzattal. Az eredeti papiruszsásból készül, a szemünk láttára vizezik, préselik majd szárítják, azonban banánlevélbõl jóval olcsóbb, kinézetre semmiben nem maradva el igazi társától. Szõnyegszövõ mûhelyekben láttunk tizenéves lányokat, fiúkat dolgozni, rendkívüli kézügyességgel ráadásul nem úgy tûntek, mint akik nem szívlelnék ezt.

    Az un. kartust is úton-útfélen csinálják ezüstbõl, aranyból, amire nevünket hieroglif írással rávésve, magunknál hordva, megvéd bennünket a fáraók átkától és egyéb balszerencséktõl. A kartusok eredetileg királyi vagy fõúri felirat, címer volt, régi sírokban találhatók Különféle jelek más-más betût jelentenek: oroszlán L, szem R vagy a hullám N betû.

    Gízánál még egy utolsó pillantást vetettem a piramisokra, azt hiszem örökre elkísér majd.

    A fõvárostól délre állt valamikor Memphisz az Óbirodalom fenséges és fényûzõ székhelye. Mára az élõk városa elpusztult, míg a folyó nyugati partján Szakkara a holtaké fennmaradt. Kis viskókban laknak, amelyek szalmatörekkel dúsított téglából készültek, alapanyaguk a folyó iszapja, tetejük kukoricaháncs vagy még az sem. Mit sem változtak évezredek alatt. A közelben áll több igen régi és rossz állapotú kisebb-nagyobb piramis, valamint az legrégebbi igazi nagy gúla, Dzsószer fáraó lépcsõzetes piramisa, amely több egymásra épített masztabából azaz õsi sírból alakult ki. Egyedülálló építészeti megoldás, így négyezer év távlatából.

    Asszuánig tíz órás vonatozás közben láthattuk igazán a Nílust és környékét. A folyó mellett pár száz méter zöld mûvelt terület, tetõ nélküli kis házakkal majd a sínek, ami elválasztja ezt az idillt az örökké száraz sárgásbarna végeláthatatlan sivatagtól. A felkelõ nap sápadt fakóságánál ébredezve a monoton csordogáló vonat ablakaiból láthattuk az árnyékban bambán ácsorgó szürke szomorkás szamarakat, a folyóban mosó asszonyokat, a fürdõzõ kicsiket, miközben egyre szárazabban hömpölygött a keskeny, zöld pálmaligeten túli sivatag felõl a narancssárga forróság. Fekete Afrika határán a kontúrok is élesebbek, az arcok is sötétebbek. Ámbár a núbiai családnál eltöltött szerény idõ remekül szolgálta a bennszülöttek megismerését, ahol egy teve megér legalább három feleséget, ahol a sok gyerekes családfõ leginkább a folyón hajózik jellegzetes felukkájával. Asszuánnál több szigetre is el lehet jutni ilyen felukkával -kis vitorlás-, amit egy núbiai "kapitány" navigál elmaradhatatlan öltözékében a galabbiában, ami mindenkin olyan ütött-kopott, mintha sose mosnák ki. Próbáltunk neki magyar dalokat tanítani rész sikerekkel, pedig az rozsdabarnán izzó lenyugvó nap, mint egy színpadi díszlet, megadta hozzá a romantikus alaphangot.

    Másnap a közeli „Egyiptom Gyöngyéhez” hajókáztunk, amit a térképeken Philea szigeteként jelölnek. Ezen a kicsiny szigeten Ízisz, Ozirisz feleségének templomegyüttese áll, de csak 1980-óta, miután ez a szentély is azon tizennégyek közé tartozott, amit a világ megmentett a felduzzasztott Nílus vizétõl. Eredetileg egy ötszáz méterrel távolabb esõ másik szigetre építették, ahonnan rendkívüli szakértelemmel és heroikus munkával szállították át majd állították újra össze, valahogy úgy, mint egy legót. A régi helyén mementóként máig ott állnak a munkadaruk és egyéb eszközök. Ezen a helyen is szokott lenni hang és fényjáték, de ezt sajnos nem láttam, így marad a fantázia. A szigetet teljes egészében elfoglalja a csodálatos pilonokkal ellátott templom, még varázslatosabbá téve az ókori remekmûvet.

    A már említett II. Ramszesznek Asszuántól 300 km-re a folyóparton volt egy sziklatemploma, amelyet ezer, harminc tonnás darabra szétfûrészelve vittek az eredeti helyérõl feljebb 64 méterrel a gát miatt létesült új tó elõl 1963-ban, egy betondóm alá csakúgy, mint legkedvesebb feleségének, Nefertarinak templomát. A bejáratnál ülõ négy Ramszesz szobor húsz méter magas. Évente két alkalommal a nap ragyogó sugara öt percre lágyan megvilágítja a fáraó szobrát a koromsötét templom belsejében. Sajnos nem most, pedig filmbe illõ a jelenet.

    Az út idáig, Abu Szimbelig a sivatagon át vezet, szinte teljesen egyenesen. Kis buszunkkal ezalatt a három óra alatt összesen ha három autó jött szembe, visszafelé egy sem! Menet közben többször odanyomva arcom az üvegre, bámultam a sivatagi délibábot, mely egy távoli oázist idézett, mintha kinyújtanánk érte karunkat, de az gúnyosan odébb áll. A végeláthatatlan úton a kilométer kövekrõl lassan megtanultuk a számokat, melyek csak távolról hasonlítanak az általunk ma is használt arab számokra.

    Visszatérve Luxorba az Újbirodalom fõvárosába, a hires templomnak külön érdekessége, a bejárat elõtti két obeliszk illetve az egyiknek a hûlt helye. Aki járt Párizsban, láthatta a párját a Concorde téren. Nekünk Luxor és Karnak maradt meg a nagy Thébából a többit a feledés valamint a homok borította be, bár a két település közti három kilométernyi szfinxsort elkezdték kiásni és restaurálni. Luxorban késõ délután kiülni egy erkélyre és figyelni a környék mindennapi életét háttérben a folyón horgonyzó hajókkal, a még romjaiban is fenséges templomokkal, pazar látnivaló.

    Karnakba konflissal lehet átruccanni, miután percekig tartó alkudozással megállapodunk abban az árban, melyben már az elején biztos volt mindkét fél. Elvileg a karnaki épületegyüttes nem egységes terület, hisz legalább kétezer évig alakították, építettek hozzá mindig az adott uralkodó kedve és ízlése szerint, de ez nem tûnik fel, sõt szemünk elõtt hever egész Egyiptom kultúrája. Karnakot talán felülrõl lehetne „tisztába tenni”, lent ugyanis a zegzugos utcák, romok közt sétálva, eltévedni az idõben, izgalmas gyönyörûség.
    Az ókoriak a Nílus keleti partján éltek, a nyugatin haltak. A nekropolisz is a folyó túloldalán van. Útközben majd minden rozzant kis házikó elõtt alabástrom tárgyakat faragnak rendkívüli kézügyességgel, lebilincselve az arra járókat.

    A királyok és királynõk völgyében a több ezer éves, egy kivételével teljesen kifosztott sírkamrákban a díszítések, hieroglifák olyan színekben pompáznak, mintha tegnap pingálták volna azokat. Helyi vezetõnknek ez oly természetes, mint a reggeli napfelkelte. Állítólag innen származott Ámon-Ré hercegnõ szarkofágja is -mely már addig is több apróbb szerencsétlenséget okozott- amit egy gazdag amerikai régész megvett 1912-ben a British múzeumtól majd haza kívánta szállíttatni, ám New York felé tartva a hajó elsüllyedt a lelettel együtt az óceán fenekére. A tragikus sorsú hajó neve Titanic volt. Lehet, hogy a fáraó átka?

    Amennyiben lenne egy idõgépem, amivel mindössze egy utat tehetnék a múltba, bizonyosan 1922-õt választanám, amikor H. Carterrel az élen kinyitották Tutanhamon sírkamráját, mert volt szerencsém látni a kairói múzeumban az innen elszármazott kincseket, drágakõberakásos trónust, harci szekeret, bútorokat, alabástromvázákat, ékszereket, temérdek ókori kincset, valamint a híres halotti maszkot is. Szinte magam elõtt láttam H. Cartert, midõn elõször bekukkantott a kivésett résen át a sírba majd izgatottságtól telítve szólalt meg remegõ hangon: „furcsa állatok, szobrok és arany, mindenütt arany... szinte megnémulok az ámulattól”.

    Visszafelé, Memnon 18m magas kolosszusai mellett az ember megtudja mit érezhet egy hangya az elefántcsordában. Szerencsére kõbõl vannak. Amikor egy régi földrengés megrongálta az egyik hatalmas szobrot, az alak fejénél a szél napfelkeltekor "zenélni" kezdett, létrehozva egy újabb legendát egészen a római korig, amikor is megnémult, szintén egy földrengés következtében.

    Az elsõ napokban említette valahol egy idõsebb arab vezetõ: "Tanuld meg tisztelni a régi kultúrát és Te is részévé válsz." -ezt a bölcs kijelentést talán mostanra megértettem.

    Végezetül pár napot a Vörös-tengernél tölthettünk, ahol a korallszigeteknél közelrõl, vagyis a vízbõl figyelhettük a tarka, változatos -magyar embernek egyedülálló élményt adó- halakat, tengeri herkentyûket, miközben a naptár januárt mutatott.

    A fotózáshoz a feltételek: színek, fények, árnyékok játéka, mind-mind adott volt. Itthon derült ki csak igazán az elõhíváskor.

    Aki csak a hegyeket szereti az messze kerülje el ezt a tájékot, ha viszont mégis eljut oda, ne csak Kairóba és a tengerhez menjen, mert így "kipipálhatja" ugyan az országot, de a lényegrõl lemarad örökre.

    Utolsó este a nílusi sétahajón egy hastáncosnõ produktumának társaságában eszembe ötlött a karnaki szent szkarabeuszbogár szobor, amelyet vagy tízszer kell körbejárni ahhoz, hogy csodás, hosszú életünk legyen. Az ókorban ugyanis a szkarabeusz, vagyis galacsinhajtó bogár mindig úgy tûnt az embereknek, mintha a földbõl született volna, így az szent állattá lett, ezért az ilyen amulettek jó és bõ életet lehelnek hordozójukba.

    Így én is evvel búcsúzom: A szkarabeusz legyen Önökkel és Mindannyiunkkal!

    Budapest; 2005.05.

    Szántó László fustifecske@freemail.hu


  • Hozzászólások

  • Olvasta már?

  • Csehország - 5. rész

    3. Látnivaló ©umava régió:

    Veterán Motorkerékpár- és Kerékpármúzeum Ka¹perské Horyban
    A múzeum egy középkori épület tetõterében kapott helyett Ka¹perské Hory fõterén. Az egyre bõvülõ kiállításon jelenleg 70 motorkerékpárt és kerékpárt, valamint tervrajzokat és motorokat tekinthetnek meg a látogatók. A kiállított tárgyak közül több valódi unikumnak számít, ezekbõl az itt õrzött példány az egyetlen fennmaradt darab.

  • Hydropolis, az új dubai csoda

    Dubai eddig is kedvelt turisztikai célpontja volt a tehetõsebb utazóknak. Ebben az is szerepet játszott, hogy ha itt valami különlegességet kitaláltak- legyen az földrészeket formázó mesterséges szigetcsoport vagy vitorlaként az égbeszökõ szállodaépület-, azt meg is valósították.

    A kormányzat mindig is támogatta az innovatív projekteket annak érdekében, hogy Dubai igazán különleges célállomássá váljon. A legújabb ötlet nyomán az "óceán meghódítására" készülnek.

  • Drezda a mûvészetek városa

    Zene- és mûvészetkedvelõ városként Drezda mindig is nagy tekintélynek örvendett Európában.

    Ám nemcsak megtekinthetõ mûkincseivel érdemelte ki e rangot - a Grünes Gewölbe évszázadok alatt felhalmozott drágaságaival, Raffaello Sixtusi Madonnájával, a Die Brücke expresszionista mûvészcsoport gazdag örökségével -, hanem magas zenei kultúrájával a zenei turizmus úttörõjévé vált. Hétszáz éves hagyományai vannak a híres templomi kórusnak, a Kreuzchornak, és nem kevésbé híres a Semperoper zenekara sem.

  • Da Vinci-túra a magyaroknak Londonban és Skóciában

    Már a magyar turisták is befizethetnek azokra a kirándulásokra, amelyek a hatalmas világsikert aratott könyv, A da Vinci-kód helyszíneire vezetik el a kíváncsi látogatót. A túra kiinduló pontja, követni a könyvben - majd a valóságban - hogy merre jár Londonban a két fõhõs, miközben a város egyik nevezetességétõl a másikhoz sietve a kód megfejtésén fáradoznak. A londoni fõ nevezetességek a könyv szempontjából a Temple Church, a Westminster Abbey, a St. James's Park, majd a National Gallery következhet, amely a temérdek klasszikus mûvészeti alkotás közül a regényben jelentõs szerepet játszó Sziklás Madonna is látható, ez tárja fel a regény fõhõse számára a da Vinci-kód rejtélyét.

  • Szentpétervár, a kultúra orosz fõvárosa

    Oroszország második legnépesebb települése a helyiek által csak Pityerként emlegetett Szentpétervár. A 4 468 000 lakosságú várost mindössze háromszáz évvel ezelõtt építtette I. (Nagy) Péter cár kereskedelmi és politikai célokból.

    A turisták csak vízummal léphetnek be, amely kiadásához szükséges a belügyminiszter által hitelesített meghívó vagy „voucher” a szállásfoglalásról.

  • Trendi hely lett mára az egykori NDK fõvárosából

    Ha a hetvenes években dönteni kellett, hogy Nyugat- vagy Kelet-Berlinbe mennénk, egyszerûnek tûnt a választás az elõbbi javára, s most 2005-ben is ugyanilyen egyszerû: az egykori Kelet-Berlin sokkal izgalmasabb és érdekesebb a nyugati résznél. A berliniek szerint városukat négy ízben építették újjá. Elõször a XIX. században, a német egyesülést követõen a Hohenzollernek szabtak új formát a Spree-parti birodalmi fõvárosnak. Majd jöttek a harmincas évek...

  • Turku, a finn élet központja

    Amikor az éjszakák hosszúak (márpedig nagyon hosszúak tudnak lenni), akkor sokkal több mindent lehet csinálni, mint leülni a szobában egy vodka mellé. Síelhetünk, vagy szaunázhatunk. A nyári évszakban a partmenti területek, ideértve az Aland-szigetet és a Turku-félszigetet is, a vitorlázók és a horgászok paradicsomává válik. A belsõ vidékek Európa legnagyobb érintetlen vidékének értékeivel turisták ezreit vonzzák minden évben. A délen fekvõ fõváros, Helsinki több, mint 30 galériával, illetve múzeummal dicsekedhet, míg az északi területek a Télapóval való találkozással kecsegtetnek.

  • A NYT Budapest újjászületett nyolcadik kerületérõl ír

    A nyolcadik kerület korábban évekig a legrosszabbak közé tartozott Budapesten, ma már azonban a magyar fõváros üde kulturális-mûvészeti színfoltja - írta a The New York Times.

    Józsefváros - ahol az épületek falain helyenként még ma is látszanak golyónyomok az 1956 forradalomból - egykor a lopás és prostitúció szinonimája volt. Az utóbbi tíz évben viszont más lett a pesti kerület: a biztonsági kamerák felszerelésével jelentõsen visszaszorult a bûnözés, galériák és kávézók tûntek fel, megélénkült az éjszakai élet a pompás 19. századi épületek között.

  • Ukrajna a szextúristák központja lesz?!

    Ukrajna hamarosan a szexturizmus kedvelt célpontjává válik!

    Ungvár - A szexturizmus kedvelt célpontjává kezd válni Ukrajna, ahol a megváltozott árviszonyok miatt tavaszra várják a testi örömökre vágyó külföldi férfiak nagy hullámát.

    A szexturisták elsõ áradata az Európai Uniós országokból a vízumkényszer megszûnte után indult meg Ukrajnába.

  • Szilvásvárad

    Szilvásvárad a Bükk hegység nyugati oldalán a tengerszint felett 345 méterre terül el. Egertől 30 km, távolságra. Autóúton Ózd, Kazincbarcika és Eger felől, vasúton Putnok és Eger felől közelíthető meg. A két vasúti megállótól kb. 15 perces sétával érhetünk a falu központjába, vagy a Szalajka-völgy bejáratához. A busszal érkezőknek a Szalajka-völgyi, azaz Eger felől a második, Ózd és Kazincbarcika felől a harmadik buszmegállóban...

  • Vatikán: Az egyházi miniállam

    A "minden út Rómába vezet" közmondásos fogalma az olasz fõváros középpontjában, a Tevere partján falba ütközik, de ez nem jelent akadályt.

    A földkerekség legkisebb, alig fél négyzetkilométernyi területû államát veszi körül, melynek államfõje ugyanakkor több, mint 900 millió katolkius, a világ legnagyobb vallási közössége felett uralkodik.

    Következésképp a Stato della Cittá del Vaticano, a Vatikánváros állam több, mint egy érdekes maradvány a középkorból.

  • Tihanyi-félsziget

    A félsziget földtani felépítésében nagymértékben eltér a Balaton-felvidék más területeitõl. A terület fiatal alapzatát miocén mészkõ alkotja, rajta pannon rétegsorral. Tihany jelképe lehetne a valaha a Pannon-tengerben élt "balatoni kecskeköröm" (Congeria ungula caprae) is. A lepusztult pannon üledékre bazalttufa sorozat rakódott, melynek számos érdekes feltárása ma is látható, pl. Barátlakások. A felszíni kõzetek szerkezete és formái a vulkanizmus robbanásos tevékenységét bizonyítja. Különleges földtani értékei a gejzírképzõdmények, amelyek hévforrások vizébõl keletkeztek.

  • A legidegesítõbb turisták!

    Szemügyre vették a különbözõ nemzetek fiainak viselkedését Európában. A világ egyik legnagyobb utazási portálja, az Expedia célja az volt, hogy fény derüljön arra, kik is a turizmus szektorban a kedvencek, illetve a rettegettek.

    A legrosszabbaknak az angolokat tartják a szállodai alkalmazottak, szorosan a kínaiak és az oroszok elõtt, míg a leginkább problémamenteseknek a japánok, németek és az amerikaiak számítanak.

  • Kocogó városnézés Edinburghben

    A városnézõ túra új perspektívából mutatja be Skócia fõvárosát, egyesítve a futás, a városnézés és a történelmi nevezetességek megtekintésének élményét. A kezdeményezés nem a versenyszerû sportolókat állítja a rajtvonalhoz, hanem azokat igyekszik megmozgatni, akik aktívan kívánják felfedezni Edinburgh eddig nem ismert nevezetességeit és környezetének szépségét - adta hírül a Brit Turisztikai Hivatal. A túra útvonala körülbelül öt kilométer hosszú, s a résztvevõk végigkocoghatnak a város történelmi fõutcáján, majd az óvárosból jutnak el Edinburgh legjellegzetesebb dombjára, a Calton Hillre.

  • Tiszai ártér, Algyõ

    A Tisza árterének nyárfaerdeibõl, füzeseibõl és a közeli Fehér-tóról járnak vadászgatni a szürkegémek, bíbicek, kócsagok a régi vasúti híd, meg a 47-es út szögletében kialakult, kis mesterséges tólánchoz. Száraz években gulipán és széki lile fészkel az alig egyhektáros agyagos-vizes laposban. A költés rendszerint sikeres, csak ha esõs nyarak járnak, pusztul el az "árvíztõl" fészekaljuk. Itt, a híd lábánál, tábla állítja meg az utazót: a Gyevi kócsaghoz címzett szabadidõhajóhoz invitál a jelzés, a kék alapon fehér kiskócsag.

  • Aruba

    Aruba egy 33 kilóméter hosszúságú sziget a Karib-tenger déli részén.

    Hollandia fennhatósága alatt áll, ahogy az adminisztrációt is õk kezelik. A legtöbb karibi területtõl eltérõen Aruba-nak száraz éghajlata van, és kaktuszokkal benõtt tájai. Itt bátran álmodozhatunk véget nem érõ napsütésrõl és gyönyörû tájakról, lélegzetelállítóan kék és kristálytiszta óceánról, fehér, homokos tengerparttal. Ez a hely az egyik legmegfelelõbb arra, hogy ide szervezzük a családi vakációt, esküvõt vagy a mézesheteket, vagy akár egyszerûen csak elvonuljunk a megszokott otthontól egy másik, színes világba.

  • Bemutatkoznak a világ legmagasabb szállodái

    A 487 méteres hongkongi Ritz-Carlton a világ legmagasabb luxusszállodája. Ázsia és Dubaj büszkélkedhet jelenleg a világon a legtöbb felhõkarcoló hotellel.

    A Forbes magazin összegyûjtötte a legmagasabb szállodákat a tériszonyt nem, a költekezést és a luxuséletmódot viszont nagyon jól ismerõ milliomosok számára. A hongkongi International Commerce Centre (ICC) tornyainak tetején épülõ komplexum minden idõk legmagasabb szállodája. A 312 szobás hotel számos étteremnek ad otthont, lesz beltéri infinity pool is, de minden egyes szobából lenyûgözõ kilátás nyílik a dugókkal telített, zajos megavárosra és a Dél-kínai tengerre.

  • Kolumbia: Csábító és kockázatos

    Az ország utazás és ott tartózkodás szempontjából "II. Fokozott biztonsági kockázatot rejtõ további országok és térségek" kategóriájába tartozik.

    Az ország területének jelentõs részét jelenleg három illegális fegyveres szervezet, a Kolumbiai Forradalmi Erõk (FARC), a Nemzeti Felszabadító Hadsereg (ELN) és az Egyesült Önvédelmi Erõk (AUC) tartja ellenõrzése alatt. Az általuk elkövetett erõszakos cselekmények és emberrablások magas száma miatt az ország külföldi turisták számára a nagyvárosokat (Bogota, Medellin, Cali, Barranquilla, Cartagena) kivéve nem tekinthetõ biztonságosnak.

  • Marrakesh, a rózsaszínû város

    Az ezerévesnél régibb, mintegy egymilliós királyi város zöldben és rózsaszínben pompázik.

    Marrakeshben rengeteg a gyönyörû kert, több tízezer pálmafa nyújt hûsítõ árnyat és minden ház, mecset, lakóház, szálloda (legyen az Sofitel vagy Sheraton) – rózsaszínû. A helyiek elmondása szerint azért nem fehérre festik a házaikat, hogy a szemüket kevésbé vakítsa a mindig ragyogó napsütés, kézenfekvõbbnek tûnik azonban az Atlaszban fellelhetõ építõipari alapanyag õsi használata.

  • Peking - Sárkányok az égen

    A kínai bölcsek szerint aki teát iszik, annak szellemi képességei tiszták és frissek lesznek. A kínaiak törekvése a test és a lélek örökös ápolására azonban nem merül ki pusztán a teázásban: naponta gyakorolják a taj csi mozdulatokat a parkokban, de akár az utcán vagy a buszmegállóban is.

    A pekingiek közvetlenek, mosolygósak, gyermeki ártatlansággal gondolkodnak. Kedvesen, segítõkészen és nagyon kíváncsian állnak a külföldiekhez. Rendszeresen meditálnak, szabadidejükben pedig - gyermekként és felnõttként is - kedvenc foglalatosságuk a sárkányeregetés. Igen rendszeretõk: naponta háromszor, ugyanabban az idõpontban étkeznek, és a déli ebéd után mindig lepihennek egy-két órára. Ennyibõl is kiderül, milyen távol áll az övékétõl a mi zaklatott nyugati kultúránk.

  • Hihetetlen helyszínek, amiket mindenképp érdemes megnézni

    Hihetetlen helyszínek, amiket mindenképp érdemes megnézniSzinte minden embernek van egy bakancslistája arról, hová szeretne eljutni, milyen helyeket szeretne meglátogatni a világban az élete során. A világ telis-tele van leírhatatlanul szép dolgokkal, legyen az a természet, vagy akár az ember műve. Egy élethossz valószínűleg nem is elég idő ahhoz, hogy minden szépséget megtapasztaljunk. Életünk alatt valószínűleg nem is fogunk mindent látni, amit kellene, de azért próbálkozni lehet. Íme néhány ízelítő vagy egy kis ötlet, mi is kerülhet még fel a bakancslistára.

  • Szállodai bõvítés Bulgáriában

    A Bolgár Statisztikai Intézet adatai szerint az elmúlt évben az átlagos foglaltság a kereskedelmi szálláshelyeken 24,9% volt, ami 5,2%-kal marad el az elõzõ évhez képest. A kereskedelmi szálláshelyek bevételei a 2008. évi adatokhoz képest 15,5%-kal, 323 millió euróra csökkentek. A külföldi állampolgárok vendégéjszakák utáni bevételek 18,8%-kal, 211 millió euróra csökkentek. A múlt évben a kereskedelmi szálláshelyek, a 10 ágyat meghaladó szállodák, motelek, kempingek, turistaszállások és egyéb szálláshelyet szolgáltatók száma elérte a 3533-t. Ezek 126 100 szobát és 287 400 ágyat foglaltak magukba.

  • Bol (Brac-sziget)

    Horvátországba menet, útközben elgondolkodhatunk azon, hogy a szárazföld több száz kilóméteres partszakaszán akarunk tábort verni vagy a nyaralást valamelyik kisebb - nagyobb szigeten ejtjük meg. Mindkét lehetõségnek vannak elõnyei és hátrányai, melyek a pénztárca megterhelésében, a víz hõmérsékletében vagy a látványban nyilvánulnak meg.

  • Hajdúszoboszló

    Hajdúszoboszló Hajdú-Bihar megye egyik idegenforgalmi központja. A város arculatát leginkább az immár több mint nyolcvanéves fürdõkultúra határozza meg.

    Az alföldi kisváros közkedveltségét messze földön híres gyógyvizének és az erre épült hatalmas 30 hektáros, korszerû infrastruktúrájú gyógy- és strandfürdõjének köszönheti, melyben a mediterrán tengerparti medence és sok más élményt nyújtó attrakció mellett jelentõs vonzerõt gyakorol az országban elõször megépült AQUAPARK.

  • Ó, azok az orosz méretek!

    Ha valaki elvetõdik Oroszországba, hamarosan rádöbben, itt most is más léptékkel és ûrmértékkel számolnak, mint Magyarországon. Moszkva épületei monumentálisak, az utak 8-10 sávosak - jobb állapotban vannak a budapestieknél -, a forgalom hatalmas, a metrón csaknem 10 millió ember hullámzik. Bõ tíz évvel a Szovjetunió felbomlása után vajon milyen lehet Moszkva? - töprengtem, miközben a repülõgép landolt a Seremetyevo repülõtéren. A városba befelé vezetõ úton már látható...

  • Utazási tanácsok a Dél-Afrikába utazóknak

    Az alábbiakban azokkal a magyar állampolgárságú szurkolókkal osztunk meg néhány fontos tudnivalót, akik a helyszínen szeretnének mérkõzéseket megnézni a világbajnokságon, ezért úgy döntöttek, elutaznak a Dél-afrikai Köztársaságba. Az információkat a Pretoriai Magyar Nagykövetség bocsátotta rendelkezésre.

    A magyar magánútlevéllel rendelkezõk maximum 30 napot tölthetnek vízummentesen Dél-Afrikában. Az útlevélnek a hazautazás napjától számítva még legalább 30 napig érvényesnek kell lennie, és legalább két üres oldalt kell tartalmaznia.

  • Brunei, egy szultán csodálatos világa

    A Magyarországtól több mint 10 ezer km-re fekvõ, 322 ezer lakosú Brunei Szultánság különleges hely. Sokan tudják róla, hogy uralkodója a világ egyik leggazdagabb embere, ám az ország ennél jóval többet nyújt. A fõvárosban, Bandar Seri Begawanban nagyvonalú mecseteket és hagyományos Kampung Ayert, azaz cölöpökre épült vízifalut láthatunk, és nem kell messzire utaznunk az esõerdõkért sem.

  • Keresztesek útján Libanonban

    Csontváry Kosztka Tivadar, a ma már világhírû magyar festõ bebarangolta a bibliai tájakat. Vándorlásának egyik fontos állomása, Libanon különbözõ kultúrák, nyelvek és hitek találkozási helye.

    A fõváros, Bejrút a Földközi-tenger partján fekvõ metropolis otthont adott számos látogatónak és hódítónak, kíváncsi utazónak és tudósnak. Itt élt a nemes és éles eszû mezopotámiai nép, a föníciai, akiknek a modern írást köszönhetjük, majd jöttek az ókori görögök, akiket a rómaiak váltottak fel, és erre haladtak el a Szentföld felszabadítására indult keresztesek is.

  • Spanyolország rejtett kincse

    Aragónia fõvárosa, Zaragoza többnyire kiesik a turisták spanyolországi útjából, pedig érdemes hosszabb kitérõt is tenni ebbe az izgalmas városba! A Barcelona-Madrid vasútvonalon fekvõ Zaragoza ideális megálló: elég nagy ahhoz, hogy legyen benne sok látnivaló, és elég kicsi ahhoz, hogy jól érezzük magunkat e kedélyes városban.

    Zaragoza neve a római Caesaraugusta, azaz Augustus császár névbõl ered. Ebbe a provinciába már az i.e. 14.században 25 ezren vándoroltak. A muzulmán idõkben Al-Andaluz északi határvidékének fõvárosa lett.

  • Podgorica - A fekete hegyek fővárosa

    Kevés titokzatos és felfedezésre váró hely maradt már Európában. Montenegró az.

    Érintetlen szépségei – a Dinári-Alpok magas hegyei, a langyos Adria – a természeti értékek változatossága Európa közepén várhatóan az egyik legfelkapottabb turistadesztinációvá teszik. Érdemes tehát megelőzni az áradatot és megtapasztalni a csupán karnyújtásnyira található egzotikumot. Télen síparadicsomok, nyáron simogató tenger várja a felfedezőket.