2021.06.19. - Gyárfás

Nem ért célba a Titanic

Nem ért célba a Titanic
Sokan egy nagy utazást, sokan a megváltást - egy új világot - remélték a hajóúttól. A hihetetlen méretekkel rendelkezõ vízi jármû gazdagokat, szegényeket, fehéreket, feketéket, egyszóval a társadalom minden rétegébõl származó utasokat vitt volna gyomrában. 1912. április 10-én indult elsõ útjára a világ talán leghíresebb és legrövidebb életû hajója, a Titanic. Amerikába menet tört ketté, és merült el a leküzdhetetlennek hitt hajó pontosan 1912. április 14-én. Jéghegynek ütközött, és elsüllyedt az Atlanti-óceánon. A szerencsétlenségnek 1513 halálos áldozata volt.
bohócdoktor vizit szja 1%

A brit White Star társaság 1907-ben határozta el három óriás luxushajó építését, amelyek méreteiknek megfelelõen a Titanic, Olympic és Gigantic nevet kapták. (A testvérhajójánál alig 30 centiméterrel rövidebb Olympic késõbb a Britannica nevet kapta, és az elsõ világháborúban, 1916-ban süllyesztette el egy német tengeralattjáró, a Gigantic pedig nem készült el.)

A Titanic építésekor (a munkálatokat Belfastban végezték) a világ legnagyobb hajójának számított. Hossza 267 méter, súlya 46 238 tonna, vízkiszorítása 68 ezer tonna volt. A három hajócsavart 45 ezer lóerõvel hajtotta a 16 ezer lóerõs motor, a hajó így 20-25 csomós sebességgel haladhatott. A 159 kazán számára 8 ezer tonna szént halmoztak fel (a napi fogyasztás 1000 tonnára rúgott). A fedélzet alatti teret szinte teljes egészében gõzgépek, kazánok és hajócsavarok foglalták el, a gépszobák és az irányítók között saját távírórendszert mûködtettek.

A négy hatalmas kémény közül három a vízgõzt vezette ki, a negyedik a szellõzõrendszer része volt. Az áramot négy 400 kW-os, gõzhajtású generátor szolgáltatta, a felvonók, szellõzõk és egyéb berendezések mûködését 150 villanymotor biztosította. A hajót 3 millió vasszegecs tartotta össze, csak ezek súlya 1200 tonna volt.

A biztonsági berendezéseket akkor tökéletesnek tartották. Egy új elgondolás szerint a fenékrészben tizenhat óriás légkamrát alakítottak ki, amelyeket automatikusan mûködtethetõ ajtók választottak el veszély esetén. A hajón volt még - akkor újdonságnak számító - szikratávíró is, nem volt viszont elég mentõcsónak. (Akkor ez nem számított szabálytalanságnak, éppen a Titanic balesete nyomán írták elõ, hogy minden fedélzeten tartózkodó ember számára egyszerre kell helyrõl gondoskodni a mentõcsónakokban.)

A Titanic a gyorsaság mellett a pénztárcától függõen maximális kényelmet is biztosított utasainak. A hét fedélzetet öt lift kötötte össze, a 800 dolláros elsõosztályú jegyért mór, reneszánsz és flamand bútorokkal berendezett kabin, uszoda, szalon, társalgó, zene járt, a kényelemrõl 461 pincér, kabinos, liftes és bárfiú gondoskodott. A nyitó leltárjegyzékben 20 ezer üveg sör, nyolcezer villa, 12 ezer porcelántányér szerepelt, több mint egy szárazföldi vendéglõben. Az utaslistán a pénz- és a valódi arisztokrácia színe java szerepelt, Astorok, Guggenheimerek és Rothschildok, továbbá a White Star elnöke, aki New Yorkban személyesen akarta a Kék Szalagot átvenni.

A hajó és utasainak történetét számtalan dokumentumfilm, haganyag, mozifilm is életre keltette. A négyezer méter mélyen nyugvó rocsokat máig is expedíciók kutatják.

A Titanic roncsa

73 hosszú éven át lehetetlen volt meghatározni, hol süllyedt el a Titanic, a roncs pontos helyérõl nem is beszélve. Csak pár bizonytalan utalás volt arra, hogy a katasztrófa Új-Fundlandtól 380 km-re keletre történt. Az elsõ expedíciók 1963-ban indultak, de kudarcot vallottak – fõleg anyagi okok miatt. Közel 4000 méteres mélységben csak különleges tengeralattjárókkal lehet dolgozni, ami a keresést rendkívül drága vállalkozássá tette. 1980-ban Dr. Robert Ballard oceanográfus rávette az amerikai haditengerészetet, hogy intézményével együttmûködve fejlesszen ki egy víz alatti keresõrendszert. Öt évvel késõbb végre készen álltak. 1985. szeptember 1-én éjjel egy személyzet nélküli tengeralattjáró képernyõjén feltûntek a Titanic roncsának elsõ képei. Az Argo szonárrendszert a tengerfenéken végigvontatva négy nap alatt kb. 20 000 felvételt készítettek a roncsról: homályos képeket vízmelegítõkrõl, acéllapokról, edényekrõl és cipõkrõl. A képek, melyek világszerte megjelentek mint az elsüllyedt Titanicról szóló elsõ dokumentáció, igazolták, hogy a hatalmas hajótest kettétört. Míg az orr viszonylag jó állapotban maradt, a jelek szerint a far súlyosan megsérült, mikor a tengerfenékbe csapódott. A tatot az orrtól elválasztó 600 méteren mindenütt törmelék hevert.

Fosztogatóktól tartva a kutatócsapat elõször titokban tartotta a roncs pontos helyét. Egy évvel késõbb Ballard és két kollégája egy különleges, mélytengeri tengeralattjáróban átkutatta a roncsot. Apró víz alatti jármûvük koromsötétben járta körül a hatalmas roncsot. A csapat összesen tizenegy, egyenként négyórás mélytengeri merülést hajtott végre. Ezt a híres expedíciót hamarosan más kutatók követték, akik nem csak a roncs vizsgálatára törekedtek: a Titanic utasainak sok értékes tárgya elõkerült. Ma bárki lemerülhet a roncshoz – ha hajlandó kb. 30 000 eurót fizetni a kiváltságért.