2024.03.28. - Gedeon, Johanna

Szkopje

Szkopje
Az "igazi" sopszkasaláta Szkopjéban kapható - legalábbis ezt bizonygatja a pincér a Macedónia téren, a városközpont egyik teraszán. Külsőre egy görög saláta, sajttal koronázva, de szerbesen sült paprikaszeletekkel, méregerős pirospaprikával és két fél tojással koronázva. Igazi szkopjei találmány: egy kicsit görög, egy kicsit török, egy kicsit délszláv, mégis valami egyéni és különleges. Szkopje a kultúrák válaszútján található, de egyéni íze van.
bohócdoktor vizit szja 1%

Átellenben a terasszal, a tér közepén fekete tábla emlékeztet a város leghíresebb szülöttére, Agnes Gonxha Bojaxhiura, akit Teréz anyaként ismert meg a világ.

Teréz anyát gyakran megkérdezték: albánnak, macedónnak, szerbnek, töröknek, vagy éppen vlaknak tartja-e magát. Úgy válaszolt, mint sok mai szkopjei fiatal: "Szkopjei polgárnak tartom magam, aki az egész világhoz tartozik". Teréz anya 1910-ben született egy olyan évszázad kezdetén, melynek viharai többször is végigsöpörtek e vidéken, és minden korszak, minden fordulat mélyen "beleégett" a város képébe. Csak egy építmény állta a sarat a népek keresztútján: a kőhíd, amely a teret köti össze a Vardar folyó túlpartjával, a török várossal.

A kőhídon a déli verőfényben szerelmespárok sétálgatnak, estére majd benépesül az egész környék, az egész város beleszippant a Vardar feletti hűvös levegőbe. A hidat még a VI. században építették, de mai formáját már II. Murád szultán határozta meg a XV. században. Itt haladt át a fehér út, amelyet a tevekaravánokról lehullott fehér gyapotról neveztek el (az utolsó szkopjei tevét állítólag 1937-ben egy cseh cirkusz vitte magával), és még 1911-ben is török szultán koptatta a hídpilléreket: az 520 éves török uralom utolsó előtti évében átkocsiztatott a Rigómező meglátogatására tartó V. Mohamed. A szultán még vetett egy pillantást a régi dicsőségek helyszíneire, azután a török csapatokkal együtt távozott.

De nem nyomtalanul. Egy pillantás a hídról, és szemünk előtt a domboldalon dzsámik félholdas tornyai, minaretek, templomba tartó albán ajkú muzulmánok, török sütödék, lent a folyónál pedig hangos török zene a nyüzsgő-sistergő piac felől. A török negyed őrzi eredeti jellegét a tűzvészek, világégések és a pusztító erejű 1963-as földrengés ellenére is. Az albán vagy szláv ajkú árusok hússütödéit a hagyományos balkán kézművesek sötét műhelyei váltják, zöldség és távol-keleti hamisított edzőcipő, japán elektronikai és túlédes török sütemények mindenfelé. A multikulturális kávézóban egy svéd turista eldönti: kipróbálja az összes kávéfélét. Az albánnál feladja: addigra már görög jegeskávé, török zaccos, olasz eszpresszó, macedón szirupos és méregerős szerb kávé is dolgozik benne.

Fentről Duad pasa gigantikus XV. századi fürdőjétől szép a kilátás a Vardar túloldalára, a modern városra. 1963. július 26-án két robusztus és több tucat kisebb rengés rázta meg Szkopjét. A lökések sorra ledöntötték a házakat, a város akkori 37 ezer házából 16 ezer összeomlott, a belváros megsemmisült. A centrum ma innen fentről nézve a modern építészet fellegvára. Az elpusztított városrész helyén üvegpaloták, betonházak nőttek ki a földből, és modern pravoszláv templomok, amelyek sötét ajtajaiból halkan szűrődnek ki a gregorián énekek. Az új épületek közötti utcácskák, kávézók mégis őrzik az évszázadok forgatagának hamisítatlan balkáni hangulatát.

A város közepén pedig estére tényleg tömeg hullámzik, és a kőhíd - mint évszázadok óta - masszívan állja a sétálgató-pletykálkodó-tüntetegtó-csókolózó népek rohamát.

malév