2024.04.27. - Zita

Szanaa, a minaretek városa

Szanaa, a minaretek városa
San'a egész óvárosa mûalkotás. Négyezer háza között nincs két hasonló. Különbözõk az emeletek, a tetõkertek mellvédjei és a homlokzatok stukkódíszítményei. Mindazonáltal a legnagyobb változatosságot az ablakok kiképzése mutatja: kerek, négyszegletû, ívelt vagy éppen rozetta alakúak. Némelyik filigrán rács mögött rejtõzik, s a legrégibbeken üvegtáblák helyett még vékony alabástromlapokon át szûrõdik be a fény. A házak homokkõbõl és a jemeni felföldre jellemzõ barnás színárnyalatú nyers agyagtéglából épültek.
bohócdoktor vizit szja 1%

S minthogy a kõmûvesek évszázadokon át ragaszkodtak munkamódszerükhöz, San'a mindmáig megõrizte középkorias arculatát.

Jemen mai fõvárosának keletkezésérõl több legenda szól. Az egyik Sémnek, a bibliai Noé legidõsebb fiának tulajdonítja a város alapítását. Sém éppen házat épített az Alian hegyen, amikor felfigyelt egy madárra, amely egy ágacskát vett a csõrébe. Sém isteni jelként értelmezte ezt, és követte a tovarepülõ madarat. A madár végül a 2892 méter magas Dzsebel Nudzsum lábánál ejtette le az ágacskát. Sém ott építette fel házát, azaz települést alapított, melyet kezdetben Sém városának, majd Azalnak, végül pedig San'ának neveztek.

Minaretek városa

A leletekre támaszkodva a régészek úgy vélik, hogy San'a területén már 2500 évvel ezelõtt éltek emberek, és egykoron itt állt a Sába királynõjének egyik vára, és a késõbbi óváros helyén egy templom is. E templom helyére az izraeliták zsinagógát építettek, melyet késõbb kopt keresztény templom váltott fel, végül a 7. században, az arab hódítók által emelt al-Kabír, az utóbb többször átépített nagymecset. Azóta Arábia gyöngye iszlám város, mely 100 mecsettel és 45 hófehérre meszelt vagy színes arabeszkekkel díszített minarettel büszkélkedik.

Karavánok pihenõhelye

A karavánutak keresztezõdésénél fekvõ San'a már az 1. évezredben módos kereskedõváros volt, mely kitûnõ kertészeinek, ezüstmûveseinek, alabástromfaragóinak és a drága kelmék elõállítóinak köszönhette gazdagságát. A 3. századból származnak az elsõ városfal ma már csak félig fennálló legrégebbi részei. A 12 kilométer hosszú, 10 méter magas és 5 méter vastag védmûrendszerrõl kapta nevét a város: San'a "jól védett"-et jelent. A városba 8 kapun át lehetett bejutni, a súlyos kapuszárnyakat éjszakára elreteszelték, és katonák õrizték. (Még a 20. század hatvanas éveiben is nyolc kapuból hetet bezártak az est beálltával.)

Az olasz Ludovico di Varthema az elsõ európaiak közé tartozott, aki ellátogatott San'ába. 1503-ban járt ott, és elragadtatással írt az óriási, 4000 házból álló városról, a sok kertrõl és a hatalmas városfalról. Az orosz cár szolgálatában álló német Ulrich Jasper Seetzen 1801-ben megerõsítette számos utazó véleményét: San'a a kelet legszebb városa. És mindmáig érvényes a német világutazó és író, Hans Helfritz 1930-ban tett megállapítása, miszerint San'a a világ azon kevés városai közé tartozik, amelyek a második pillantásra sem okoznak csalódást az embernek.

1990 óta Jemen fõvárosa

A legutóbbi polgárháború idején elszenvedett súlyos károk után San'a (1990 óta az egyesült Jemen fõvárosa) kezd magához térni. Lakosainak száma immár az egymillióhoz közeledik, és a történelmi városmagot leszámítva, modern nagyváros virágzó textiliparral, egyetemmel, rádióállomással és nemzetközi légikikötõvel.

Az utóbbi években gyors fejlõdésnek indult a turizmus. Akárcsak a régebbi idõk látogatói, napjaink turistái is elragadtatással adóznak az óváros hajdani lakóinak kreativitásáról, mûvészi érzékérõl, amely oly sokféle formában nyilvánul meg az épületeken. Az óvárosban, e városépítészeti mûalkotásban, minden egyes ház az arab magas építészeti kultúra bizonyítéka. A középkori lakóépületek mellett megtekintésre érdemes a régi vár, a karavánszerájok és raktárházak, a tevékkel mûködtetett utolsó szezámmalmok, a Báb al-Jemen nevet viselõ városkapu, a 13. századi vámház, valamint a különféle szúqok (piac, bazár) és mecsetek. A török hódítók is hagytak emléket San'ában: az imám palotáját, mely ma Jemen Nemzeti Múzeuma. A múzeumban kiállított, tûzkõbõl és obszidiánból faragott eszközök arra engednek következtetni, hogy ez a vidék a kõkorszaki ember vadászterülete volt.

Az UNESCO Arábia gyöngyét a Világörökség részévé nyilvánította, és ezzel biztosította érintetlen fennmaradását. A középkori városrész megóvása és korhû helyreállítása érdekében szervezett nemzetközi kampányban, illetve a munkálatokban Németország, Nagy-Britannia, Hollandia és Norvégia is jelentõs részt vállalt.

Nagyutazas.hu