A vakáció megtervezésében alighanem a megfelelõ úticél kiválasztása a legnehezebb. A színes prospektusok és az utazási irodák ajánlói nem elég életszagúak, olyan ismerõst pedig nem könnyû találni, aki pont azon a helyen nyaralt tavaly, amit kinéztünk magunknak. Mikor a reptéren megcsap a párás, sós levegõ, s beszívod a tüdõdbe, mikor látod a hatalmas felhõkarcolókat úton a hipergyors reptéri metróról, ahol reklámokat vetítenek egy lapos képernyõn... 
Pontos, precíz, keveredett nemzetek élnek itt együtt, ebben a hatalmas metropoliszban. Figyelnek a tisztaságra, együtt mûködnek egymással. A biztonság náluk hatalmas kincs, amit meg is õriznek.
Venni egy jegyet, s elindulni a komppal, ami a hatalmas felhõkarcolók közé visz, pár perc csak, de érdemesebb hajóval menni, mint metróval. A látvány magáért beszél, akkora épületek tornyosulnak felettem, hogy nem bírom a fejem az égbe tartani. Elindulok útikönyvet venni, így mégis csak tanácsosabb útnak indulni, felfedezni a város szépségeit. De lassan megéhezem, mert otthon ilyenkor van reggeli idõ, megzavar az idõeltolódás, de nagyon jó, csöppet sem bánom! A reggelit egy erõsen légkondicionált Mc Donald’s-ba vetõdve majszolom el, közben olvasom az újonnan vett útikönyvet. Fejemben a kész útvonal, s kezemben a térkép, elindulok hát a buszokkal, autókkal, zebrákkal, emberekkel teli forgatagban. Felfedezni mindazt, amit csak lehet a röpke pár nap alatt, amit itt töltök. Utam során könnyen belejövök, hogy a magas tornyok igazan jó tájékozódási pontok. Azt is megállapítom idõközben, hogy a jobb oldal az a bal, s ha megyek át a zebrán, akkor jobbra figyeljek elõször. Hm, még jó, hogy fel van írva az úttestre: look right.
A sziget éjszakai kivilágítása rabul ejtõ. A fényeket játékosan visszatükrözõ éjsötét tenger jó lehetõséget ad a turistáknak a fotózásra. Csodálatos, én is élek a helyzettel! A szállodába visszatérve folyamatosan úgy érzem, hogy nagyon nedves a levegõ, s a legjobb öltözék a zuhany után az a köntös, amit a hotel gardróbjában felakasztva találok. Mellékesen megjegyzem hihetetlenül lehûtik itt a belsõ tereket: legyen az kávézó, étterem vagy bevásárlóközpont, a levegõ hõmérséklete mindig 17 fok. Másnap befizetünk egy túrára, amit idegenvezetõvel teszünk meg. A buszra álmosan felszállva alig veszem észre, hogy a hátam mögött fülemnek ismerõs szavakat hallok…magyarok! Ez mindig nagy meglepetés, ha bármerre vetõdöm is a nagyvilágban. Utamat így már egy középkorú magyar házaspár is színesíti. Elindulunk a nagy Buddha szoborhoz, amit rengeteg kis színes zászló határol. A kis csapatunk viccesen fel van címkézve, ki a karján, ki a pólóján, de a számok és a betûk segítik a beazonosítást, ha netalántán egy turista felcserélõdne, vagy eltévedne. Az utunk vezet tovább egy halászfalucskába, ahol megtekinthetjük a helyi piacot. Többnyire szárított tengeri herkentyûket kaphatunk. A lakosok nem tûrik a fotósokat, én is próbáltam egy idõs nénit lencsevégre kapni, de eltakarta az arcát. Sajnáltam, mert jó fotó lett volna.
Távozásunk a szigetrõl modern felvonókkal történik, a panoráma fantasztikus! Mellettem egy turista kolléga ül, aki fél úton megszólít, egy „honnan jöttél?” kezdõ kérdéssel. Mire felelek, s szóba hozza a sportot, õ amerikai futballedzõként dolgozik. Aztán kedvesen hozzá teszi, hogy Indianapolisból érkezett, s mikor felszálltam a buszra reggel, meg volt gyõzõdve arról, hogy az egyik csapatában játszó lány áll elõtte. Hm? Teljes a hasonlóság? Valószínû, hiszen el van ragadtatva tõlem. Megkér, csináljunk fotót, mert szeretné megmutatni a hasonmásomnak. Lassan véget ér a hong kong-i vakációm, de mielõtt elhagynám a parányi szigetet, felmegyünk a legmagasabb pontjára, s eltöltünk ott egy teljes délutánt, várva a felhõkarcolók éjszakai fényét. Sajnos az idõ nem kedvez, nagy a pára, s nem lehet jó fotókat készíteni. De Guillaume már is felfedez egy bazársort, ahol megpillantja élete legszebb „GO” játékát. Kétszer is neki indul, s végül sikeres alku után megelégedve sétál a kis diplomatatáskához hasonlító dobozkával. Az utolsó este még összefutottunk a férjem egyik, sidney-ben élõ francia barátjával. Kész nemzetközi ûrállomás ez a sziget!
Ongo