
Az eldugott falvakban, kevésbé mozgalmas kisvárosokban is nagy népünnepélyeket szerveztek a tél elsiratására és jelképesen végighurcolták a telet ábrázoló szalmabábukat a településen. A bábú elégetését nagy népünnepély, féktelen maskarás, álarcos télriogató farsangi menet kísért. Ez volt a falusi bálok, a párválasztások ideje is. A magyar nyelv FARSANG-nak hívja az ünnepeket, amely valószínûleg a német faseln (felseg, pajkoskodik, ünnepel), vagy a Fastnacht (farsangi éjszaka) szavakból származik.
Az Adriai Köztársaság idejében minden tilalmat feloldottak a karneváli idõszak idejére és az utcákat, tereket az álarcokba, álruhákba öltözött nép vette birtokába. A szalonokból, kávéházakból a hangos és féktelen mulatozás zaja szûrõdött ki. Kötelezõ volt az álarc viselése, amelyet már akkor is papírmassé-ból készítettek és díszesen festettek, dekoráltak. 1980-ban, 200 év téli nyugalom után újították fel a Velencei Karnevált és a központi Szent Márk tér nyüzsgõ, álarcos és fantáziadús látogató serege hömpölyög ma már a tereken és a szûk utcákon. Aki ellátogat ezeken a hétvégéken Velencébe, megismerheti ennek az elvarázsolt, romantikus város farsangi, nagyvilági szalonokat utánzó arculatát.
Nagyutazas.hu