Kemeneshõgyész község a Dunántúlon, a Kisalföld szélén, a Kemeneshát, a Kemenesalja és a Marcal-medence találkozásánál fekszik. Veszprém megye északnyugati részén helyezkedik el.
1951 elõtt Vas megyéhez tartozott. Északról Magyargencs, délrõl Szergény, délkeletrõl Békás és Mezõlak, nyugatról Kemenesmagasi határolja. Csaknem teljesen sík, kavicsos dombháton és a Marcal árterébõl kiemelkedett homokszigeten, teraszokon szántóföldek, akácosok, rétek váltakozva terülnek el.
A civilizáció terjedése miatt sajnos eltûnt környékünkrõl a medve, a hiúz, a réti farkas, vadmacska, hód, hermelin, vizeinkbõl a csikhal, mocsarainkból a gazdag lápi madárvilág. Tovább él területünkön a vaddisznó, szarvas, õz, róka, borz, menyét, görény, vadnyúl stb. Madaraink a háziveréb, a seregély, a szarka és a varjúfélék kivételével szigorú védettséget élveznek.
Kemeneshõgyész nevének eredete
A község nevében a szógyök, az alapszó a hölgy. Az õsi hölgy szavunk egyik jelentése a menyétféle állatok gyûjtõneve volt, sõt a honfoglalás körüli idõkben már a „nõ” jelentése szorult háttérbe, és fõként a menyétfélék, pontosabban egy menyétféle, a hermelin megnevezésére használták. A hermelin bundája még ma is az egyik legértékesebb prém. A hermelines gallér, köpeny, palást pedig mindig fõúri, királyi viselet volt.
Heckenast Gusztáv: Fejedelmi szolgálónépek a korai Árpád-korban címû tudományos értekezésében azt fejtegeti, hogy a halász, hódász, kertész, méhész… stb. képzése szerint a hermelin (tehát hölgy) vadászt hölgyésznek nevezték. A tudós nyelvész, történész sok adattal bizonyította, hogy Hõgyész, feltûnésekor udvarnokok faluja, királyi hermelinvadászok alapították nem sokkal Szent István államalapítása után.
Hõgyész neve elõször a tatárjárás után 1271-ben jelenik meg hivatalos okmányon, de itt még csak utalás van a lakóira. 1290-ben IV. László anyjának, Erzsébet királynénak egy terjedelmes adománylevelében találkozunk elõször a falu nevével.
Vas vármegye monográfiája 1898-ban Kemenes-Hõgyész formában említi a falut, ez a változat 1906-ig fordul elõ hivatalos papírokon; ezt követõen már csak az egybeírt írásmóddal találkozunk.
A Kemenes még az õsi szlávok névadása, az ó-szláv kameny szóból származik, melynek jelentése kõ, kavics.
A feljegyzések tehát elõször 1290-ben említik Kemeneshõgyészt, 1345-ben az eddigi királyi birtokot az Osl nembeli Domonkos macsói bán kapta, s a XV. században is e nemzedékbõl származók birtokolják. Hõgyészt kétszer is donációként kapta Nagy Lajos királyunktól az Ostffy család õse, a leányág számára.
A török portyázók pusztításairól csak tömör utalásokból tudunk, de tény, hogy a lakosság mindannyiszor felépítette hajlékait. A Pallas Nagylexikon 1891-es dátummal 1160 magyar lakost említ, az 1914-ben megjelent Révai Nagylexikon szerint 1290 személy lakja a falut. Egy 1984-es felmérés 816 lakost említ, a mai valóság: 540. A születési rekord 1853-ban volt, 112 gyerekkel, a mélypont 1936-ban, 17 gyerek. 1832-ben 193 áldozata volt a kolerának, 4-5 (vagy több) temetés naponta!
Az utcáknak 1950-ig nem volt nevük, csak a Sutton és a Betekincs volt megnevezve. Az utcák és az utak mélyebben feküdtek, mint most, földutak voltak, csak a fõ utcát (hosszi utcát) és a magasi utat borította kavics. Pápa felé a Marcal-völgyön keresztül négy fa hídon lehetett átjutni. 1930 után kezdték az utakat bazalt-zúzalékkal borítani, és ekkor épültek az elsõ beton hidak is. Ezek olyan keskenyek voltak, hogy csak egy szekér fért el rajtuk. Hõgyészen a férfiak sötétkék vagy barna posztóból készült, cifrán kivarrott mellényt hordtak, melyen a díszítést piros, sárga, kék és zöld selyemmel varrták. A gomblyukak különbözõ színnel voltak kivarrva. A dolmány sötétkék posztóból készült, télen bekecset és szûrt vettek magukra.
A hõgyészi asszonyok is a sötétkék színû ruhákat szerették, amelyre télen ibolya színû nagykendõt terítettek. A lányok ruháikban a legtarkább színeket keresték, amelyhez réklit (bajkót) hordtak. A blúzt repülõnek nevezték. Ruhájuk színét az ünnepekhez kötötték. Karácsonykor piros posztó, Mária-ünnepeken fehér, húsvétkor kék, húsvét hétfõn barna ruhában mentek a templomba.
A falu legnagyobb birtokosa a Radó család. A 2800 hold szántóföldbõl 1500 hold volt az övék. Pannonhalmi iratok alapján valószínû, hogy Radó nádor a család megalapítója. A család egyik ága Erdélybe vándorolt, s tagjai Gyõr-Monostoron, s egyebütt legelõkelõbb családi rokonsággal bírtak. A dunántúli Radók nemességét családi hagyomány szerint 1205-ben II. Endre király megerõsítette. A XVI. században a család már nem csak Gyõr-, de Sopron- és Veszprém vármegye birtokosai között is szerepel.
A család utolsó tagja Radó Elemér, aki utód nélkül halt meg 1936 körül. Vele együtt Radó Kálmán és felesége, Vimmer Lujza a kemeneshõgyészi temetõben nyugszanak.
200 hold feletti birtoka volt a Háczky és a Berzsenyi családnak. Rajtuk kívül még 30 nagygazda osztozott a maradék földeken.
Hõgyész lakosságának 80%-a nincstelen zsellér, cseléd volt. Többségüknek saját háza sem volt, lakásukat is a gazdáktól bérelték. A zsellérházak hosszú épületek voltak közös udvarral (hosszúudvar). 7-8, de nem ritkán 13 család lakott egyetlen tetõ alatt. A lakások elõtt istállók és sertésólak voltak.
Embertelen körülmények között, elképesztõ nyomorúságban éltek, szó szerint látástól vakulásig dolgoztak. Nyáron hajnali háromkor keltek, 16 óra volt a munkaidõ. A fiatalok Szélmezõ - pusztára is eljártak dolgozni.
A község közigazgatásának élén a század elsõ felében egy 28 tagú elöljáróság állott, amelyet a községi gazdák választottak maguk közül, a zselléreknek ebbe nem volt beleszólásuk. A testület élén a bíró állt, a képzett államigazgatási szakember a jegyzõ volt. Az iskolában a hatalmas osztálylétszámok ellenére maradt erejük a tanítóknak arra is, hogy énekkarokat vezessenek, színdarabokat taníttassanak és mutassanak be. A tarisznyás, palatáblás, gyakran mezítlábas gyerekek megtöltötték az olajos padlós tantermeket és a négy-hat üléses öreg tintatartós padokat. Sok tanuló félanalfabétán maradt ki az iskolából, mivel a nagyobb gyerekek csak télen jártak iskolába, tavasztól már vára õket az otthoni és a mezei munka.
Ezekben az években még gyakori volt 8-10 gyermek egy családban. A szegényebb helyeken általános volt, hogy csak a kicsik és a lányok aludtak a lakásban, a nagyobb fiúk az istállóban ágyaztak meg maguknak, a jászolban töltötték az éjszakát. A fiúk, amint lehetett elszegõdtek tehenet, birkát õrizni, vagy könnyebb mezei, házkörüli munkára "kisszolgának”.
A 12-13 éves zsellérlányok a közeli városokba, fõként Pápára kerültek szolgálónak, cselédnek jómódú polgárcsaládokhoz.
A századforduló lakóházai még tömésbõl készültek. Az alapot és a sarkokat kõbõl építették, ezt a szergényi kõfejtõbõl szerezték be. A falak agyag és pelyva keverékébõl készültek, ezt volt a tömés. A tetõ korábban nádból vagy zsupból (rozsszalmából) készült, de száz éve ezekbõl már csak 8-10 volt a faluban, a sok tûzeset miatt a cseréptetõ terjedt el. A lakások alja döngölt föld volt, berendezésük szegényes, de célszerû, egy részüket a lakók maguk készítették.
Evangélikus templom
1784-1787 között épült, késõ barokk stílusban. Egyhajós, egyenes záródású épület. Háromszintes órapárkánya, hegyes gúlasisakos tornya 1906-ban épült. A belsõ teret fakarzat övezi. Fõoltára XIX. századi, klasszicista. Az evangélikus lelkészlak udvarán látható Beliczay Jónás táblaíró, egyházi énekszerzõ, író és esperes-lelkész síremléke. Elsõ világháborús emlékként egy kronológiai tábla látható.
Római katolikus templom
1786-ban épület barokk stílusban egy korábbi templom helyén. A torony romantikus stílusú, a860 körül készült el. A templom egyhajós, egyenes záródású szentéllyel, sekrestyével és oratóriummal. Csúcsíves bejáratát két-két korinthoszi fejezetes féloszlop keretezi. A templombelsõben késõ barokk stílusú a szószék, a padok és a keresztelõkút. Udvarán elsõ világháborús emlékkereszt látható. Szomszédságában van a második világháború hõseinek közös emlékmûve, vörös faragott kõ, s rózsaszínû márványtábla 26 névvel.
Egyéb épületek
Második legrégebbi épületünk a katolikus plébánia, amely szintén állt már 1695-ben. 1803-ban újították fel, de ekkor még nádtetõt kapott. A századfordulón már cseréptetõvel találjuk, nagyjából a mai állapotában. Harmadik legrégebbi épületünk a katolikus iskola, amely 1700-ban épült a tanítói lakással együtt. Ezt 1804-ben újították fel, akkor már cseréptetõvel. 1872-ben készült el az evangélikus iskola, annak tanítói lakása és a lelkészlak.
A felsoroltakon kívül állt már 1900-ban a Radó-kastély, a zsidók imaháza (Tisler-ház), a falu közepén a Berzsenyi-ház, a Gömbös-ház, a hegyút sarkán a Csébi-ház, és Tompa Zsiga háza, amit a külföldi tulajdonos eldózeroltatott. Ezeken kívül a község többi háza 100 évesnél fiatalabb.
Kemeneshõgyész napjainkban
Kemeneshõgyészen jelenleg 540 lakos él. Két nagyobb vállalkozás található a faluban: az Agro Kft. és a Palotás-Mix Gumiipari Kft. Két vegyesbolt, valamint egy presszó elégíti ki a lakosság szükségletét. A kastélyban könyvtár, mögötte pedig kispályás labdarúgó pálya áll az olvasni illetve sportolni vágyók rendelkezésére.
