2021.07.29. - Márta, Flóra

Nógrádmegyer

Nógrádmegyer
Nógrádmegyer, a honfoglaló Megyer törzs õsi fészke, Salgótarján és Szécsény között lévõ kisebb nagyobb dombok ölelte völgyben fekszik.

A falut fenyõ, akác és tölgyerdõ veszik körül. Természetvédelmi területhez nem tartozik, de a vidéken erdei fenyõ és luc társulások, a domboldalakon elszórt foltokban borókaligetek kökénnyel és szederrel tarkított csoportosulásai találhatók. Erdeiben és rétjein sokféle védett növény található. Ilyenek a réti boglárka, bíboros kosbor és az országosan védett árvalányhaj.
bohócdoktor vizit szja 1%

A környékbeli erdõk igen nagy számú vad populációnak adnak otthont. Jellemzõbb fajaik a gím- és dámszarvas, a vaddisznó, õz, róka és a mezei nyúl. A fenyõerdõk legjellegzetesebb állata a mogyorópele, mókus és erdei nagy fülesbagoly. Szárnyasokból még említésre méltó egyedszámban elõfordul fácán, egerészölyv, vörösvércse.

A védett madárfajok talán legértékesebb képviselõje a harkályféleségekhez tartozó zöld dzsona .A fehér gólya is elõfordul a községben, illetve annak határában. A falu olyan, mintha egy "katlanban" lenne, erdõkkel, dombokkal van körülvéve. Emiatt is eléggé védett a különbözõ szélirányoktól, pusztító éghajlati viszonyoktól. A település fõ csapadékelvezetõje a Megyer-patak.

Megközelíthetõ Budapest irányából az M3-as autópályán, majd Hatvannál letérve a 21-es fõúton Salgótarjánig, onnan a 22-es úton Sóshartyánon át; illetve Balassagyarmat irányából Szécsényen keresztül a 22-es úton letérve Benczúrfalva felé, Magyargécen át. Vasútállomással nem rendelkezik. A községbe Salgótarjánból rendszeres autóbuszjárattal lehet eljutni, illetve Budapestrõl és Egerbõl közvetlen autóbuszjárattal érhetõ el.

A falu története

A település már 1292-ben szerepel az okiratokban, ekkor a Rátót nemzetség birtoka. Nevének utótagja arra utal, hogy egykor a Megyer törzsbeliek települése volt. Régebben 11 tanya, illetve puszta tartozott a településhez, amelyekbõl mára mindössze kettõ maradt. A XIV. század elején Marczali László bán fia, Dezsõ a település birtokosa, aki 1329-ben Szécsényi Tamás vajdának adta el. Késõbb Lászlófi Lóránd, majd Pásztohi Ferenc és Zsigmond a tulajdonosok. A török hódoltsági területhez tartozott a XVI. század közepén. 1598-ban Szentmariay György a földesura. A XVIII. századtól egymást váltják a birtokosai. A II. világháború utáni tanácsrendszerben 1973-tól Magyargéc és Nógrádmegyer községek közös tanácsban mûködtek, Nógrádmegyer székhellyel. 1990-tõl külön önkormányzat alakult, de még a körjegyzõség 1992 végéig megmaradt. Ettõl kezdve önálló községi önkormányzattal rendelkezik, 2002-tõl ismét van cigány kisebbségi önkormányzata.

Mûemlékek, látnivalók, a falu kulturális élete

A település egyik ékessége a késõbarokk stílusban épült római katolikus templom, amelyet a régebbi templomból 1785-94-ben alakítottak ki. A régi templomról 1688-ból és 1771-bõl vannak adatok. Az 1775 áprilisában dúló tûzvészben megsemmisült, csak a falai maradtak, majd újraépítése után 1776-ban ismét leégett. Átépítése során csak a szentély régi falait hagyták meg, a hajót elbontották és helyette szélesebb, hosszabb épületrészt emeltek! A mai torony 1890-ben épült.

A volt Szerémy-Paunc kúriát a Szerémy család építtette barokk stílusban a XVIII. század második felében. 1950-ben és '54 után részben átépítették, jelenleg élelmiszerüzlet mûködik benne. A volt Topolcsányi kúria 1750 körül épült, majd a Thonka család tulajdonába került, akik 1952-ig lakták. Ezt követõen 1959-ig óvoda mûködött benne, ma a termelõszövetkezet központi irodája. A Luchovitz kúria a XVIII. században épült, barokk stílusban. 1952-ben átalakították, teljesen elvesztette mûemlék jellegét. Ma községháza.

A község hagyományait ápolja a helyi Asszonykórus, amely megalakulása óta számos helyi és az ország több településén is szerepelt. Elsõ sorban a helyben gyûjtött népdalokból állítják össze mûsorukat. Községünk méltán büszke szülötteire: Radics István festõmûvészre, aki a község címerét készítette el és adományozta falujának; † id. Mártonka István költõre, Mártonka Gyula amatõr festõre és Rácz Béla fafaragóra.

A község gazdasági élete

Mivel a környéken sík terület alig van, így a mezõgazdaság területén csak ennek megfelelõen tudnak gazdálkodni. Ezen belül a növénytermesztésben a kukorica, burgonya, árpa, búza és a napraforgó termesztése a jellemzõ. Az állattartásban a juhtartás a domináló.

A helyben foglalkoztatottak száma az elmúlt években lényegesen lecsökkent. Ebben szerepet játszott a vastömegcikkeket elõállító szövetkezet felszámolása, amely nagyrészt cigány származásúakat foglalkoztatott, és a termelõ szövetkezet is megszûnt.

Az aktív dolgozók egy része az önkormányzat alá tartozó szervezetekben, más része a községben lévõ kiskereskedelmi szolgáltatóiparban és a MIXED Bt-ben dolgozik, illetve megint más részük naponta ingázik Salgótarján, Szécsény és Budapest városokba. A munkanélküliek aránya 30 %. A 22 fõs Idõsek Otthona beruházás 2002-ben befejezõdött. Ezt követõen tetõtér beépítésre, lift beszerelésre került sor, a létszám 34 fõre növekedett.

Kirándulás

Nógrádmegyer pihenésre alkalmas falu. Kirándulni innen nemcsak a közeli cserháti erdõkbe, de a környék városaiba (Balassagyarmat, Szécsény, Salgótarján) és a világörökség részét képezõ Hollókõre, valamint az Európa Tanács diplomával kitüntetett Ipolytarnócra is lehet.