Szécsény

Szécsény város az Ipoly völgyében, a Cserhát elõreugró dombjai között helyezkedik el. Lakosainak száma 6500 fõ, a közigazgatásilag hozzátartozó Pösténypusztával és Benczúrfalvával együtt.

Szécsényrõl a legkorábbi írásos adatok a 13. században keletkeztek. A Kacsics-nembeli Szécsényi Tamás 1332-ben a ferencesek számára a pápától alapító oklevelet, 1334-ben pedig Károly Róberttõl a helység részére Buda városával megegyezõ kiváltságokat szerzett. A töretlen városfejlõdés egészen a Mohácsi-vészig tartott. Ezután a város erõdítménnyé alakulva királyi végvár lett, mely kétszeri török megszállás után 1683-ban szabadult fel véglegesen. A város történelmének legdicsõségesebb fejezete II. Rákóczi Ferenc vezérletével vívott szabadságharchoz kötõdik. 1705-ben Szécsényben tartott országgyûlésen Rákóczit vezérlõfejedelemmé választották, és kimondták Erdély unióját az anyaországgal. Az 1886-ban elvesztett városi rangját 1986-ban kapta vissza.

2009-ben ünnepeltük mezõvárossá nyilvánításunk 675.évfordulóját.

Gazdag történelme mellett Szécsény jelentõs mûemlékekkel is rendelkezik. A Ferences templom és kolostor a 14. században épült, átépítették a 17-18. században. Csillagboltozatos sekrestyéje az ország egyik legszebb gótikus terme. Jelenleg is ferences rendházként mûködik.

Szécsény egyik leglátványosabb épülete a Forgách-kastély, a magyar vidéki barokk építészet értékes emléke, a benne mûködõ Kubinyi Ferenc Múzeumban kastély enteriõr, megye helytörténet bemutató és Rákóczi-emlékkiállítás látható, melyben kiemelt helyet kap az 1705-ös szécsényi országgyûlés.

A város egyik fõ jellegzetessége a szécsényi „ferde Tûztorony”, melyben a tûzoltás történetérõl kiállítás tekinthetõ meg. A felújított történelmi belsõ város és környezete hangulatos utcáival, tereivel kellemes kikapcsolódást nyújt a városlakók és az idelátogatók számára.