2024.03.28. - Gedeon, Johanna

Diósd

Diósd
Diósd község Budapest és Érd között található. A 7-es út szeli ketté, s az MO autóút is érinti. A település „magját” patkó alakban magaslatok veszik körül, amelyekrõl nagyszerû kilátás nyílik a környékre.

A kedvezõ földrajzi tényezõk hatására már az õskorban megtelepedett e tájon az ember. Az ókorban, középkorban is folyamatosan lakott terület volt. Elnevezése a birtokló Diódy-nemzetségre utal. Kiterjedése megfelelt a középkori magyar falu nagyságának. A Szent Gellért legenda, s azt átvevõ krónikák már Szt. István idejében templomos helyként említik.
bohócdoktor vizit szja 1%

Ugyancsak e legendák utalnak arra, hogy Szent Gellért püspök –vértanú halála elõtt- e településen misézett utoljára. (Emlékét a község vezetése és a lakosság híven õrzi). Az 1300-as években kõkastély u.n. Kutyavár is épült, amelynek romjai ma Érdhez tartoznak. A török hódoltság alatt a település elnéptelenedett. Lakói elmenekültek, vagy elpusztultak. A hódoltság után újjáéledt a falu. Diósd új népességét néhány szerb (rác) család jelentette. Az emberveszteség, a munkaerõhiány pótlására Bajorországból német családok érkeztek, akik szõlõmûveléssel illetve kõbányászattal foglalkoztak.

A XIX.sz. második felében és a XX.sz. elsõ két évtizedében a mezõgazdaság, a szõlõ, a bor játszotta a fõszerepet. Majd a szõlõtulajdonosok fokozatosan áttértek az õszibarack termesztésére. A diósdi õszibarack rövidesen országos, sõt külföldi hírnévre tett szert. 1915-tõl megkezdõdött az iparosodás. Egyre több falubeli vállalt a környék gyáraiban munkát. A lakosság nagy része „ingázó” lett. A zárt, római katolikus német településen meg-indult az elmagyarosodás.

A két világháború, valamint a németek kitelepítése, illetve a felvidéki és erdélyi magyarok betelepítése felbolygatta a lakosságot. Az eltelt évtizedek alatt azonban konszolidálódott a helyzet. A rendszerváltozással civil szervezetek, németországi, erdélyi, lengyelországi kapcsolatok jöttek létre. A közel 8700 lélekszámú Diósd napjainkra Budapest-környék kedvelt agglomerizációjává vált, amelynek látnivalóit érdemes egy kirándulás keretében megtekinteni.

Diósdi Kõbánya-Geológiai park az egykori kõbánya és erdõ Diósd közigazgatási területének része. A Budai-hegység déli peremét képezõ érd-Tétény fennsík egy 150km2-es területének közepén fekszik 230-150m tengerszint feletti magasságban. Ez az értékes terület a fõváros központjától 15km-re a budai oldalt szegélyezõ “zöld gyûrû” része. Az itt található kõzetek,a bennük megbúvó kövületek a régmúlt idõk megbízható tanúi. A folyóvízi kavics és homok felhalmozódása szárazföld jelenlétére utal,a sósvízi állatok maradványai tenger egykori létezését bizonyítják. Ezek anyaga 12-15 millió éve rakódott le. A legidõsebb kõzetek a legrégebben élt állatok kövületeit, lenyomatait õrizték meg. A kõzetek életkora szempontjából térségünk viszonylag fiatal.

A földtani korbeosztás szerint döntõ tömege az új harmad és negyedidõszakból származik. A vidék leglátványosabb formáit a mészkövek alkotják, amelyeket a bennük található õsmaradványok alapján két típusba oszthatjuk: lajta mészkõ és szarmata mészkõ. A vidék legkevésbé ismert kõzete a bentonit,amely sokoldalúan hasznosítható Diósd határában található kvarchomokkal együtt. Ezen a területen XVIII. században kezdõdött meg az iparszerû kõbányászat. A diósdi és a közvetlen környékbeli kitermelésbõl épült fel többek között a parlament, sok budapesti középület, de ezt a követ használták a budai vár helyreállításánál is. Annak idején kb. 25000m3 követ termeltek itt ki. Nemcsak felszíni, hanem tárnaszerû bányászat is folyt Diósdon. A tárnák ma gombapinceként szolgálnak. Az egri Geotheam Kft közel két éves munkájának köszönhetõen ma az egykori életveszélyes, szeméttel fertõzött terület már biztonságos, a természet szerelmesei számára különleges és szép parkká változott. A diósdiak kedvelt pihenõ és szórakozó helye.