Aki az utóbbi 20 évben nem járt a bolgár tengerparton, nem ismerne rá. Nyoma sincs a kopott szállodáknak, az élelmiszerhiánynak, a hosszú soroknak. Ma tisztaság, árubõség, zsúfolt éttermek és szórakozóhelyek, csillogó szállodák várják a tengerpartot újra felfedezõket. Nyugati színvonal keleti árakon. Nem is csoda, hogy már évek óta visszajárnak az angolok, franciák, németek. A végtelen hosszúságú, aranysárga homokos strandok, a nagyon tiszta, smaragdzöld víz, a kiváló közbiztonság és az alacsony árak mind utazásra csábítanak. A Fekete-tenger bolgár szakaszán egymást váltják a homokos strandok és a sziklás partszakaszok. 
A szocialista korszak nagyszabású turisztikai fejlesztései az északi területeket érintették: a korábban lakatlan partszakaszokon mesterséges szállodavárosokat hoztak létre. Ezeket az üdülõtelepeket az elmúlt másfél évtizedben felújították, rengeteg új luxusszálloda épült, ma már rá sem lehet ismerni például az egykori Druzsbára. Ma egyébként is Szt. Konsztantin i Elenának hívják, és a kékcsempés aquaparkok, a hangulatos koktélbárok, diszkók és nyugati színvonalú szállodák világa.
Aki nyugodtabb, csendesebb körülményekre vágyik, és a strandolás mellett szívesen kirándul, Burgasz környékén, vagy attól délre keressen magának szállást. Itt apró halászfalvakban is meg lehet szállni, ahol megfigyelhetõ a helyiek élete, de innen könnyen megközelíthetõek a „kötelezõ" kulturális látnivalók is, mint a 18.századi hangulatát õrzõ Szozopol, vagy a bizánci stílusú templomokkal büszkélkedõ Neszebár.
Neszebár a bolgár tengerpart legrégibb települése. Alapításának dátumát is tudjuk: i.e. 510-ben telepedtek meg itt a görögök. Mesembria néven évszázadokon át fontos kereskedelmi központ volt. Jelentõségét mi sem bizonyítja jobban, minthogy a mindössze 300 m széles és 800 m hosszú szigeten a bizánci korban 40 templomot építettek, valamint a sziget és a szárazföld közötti néhány száz méternyi tengerszorost is feltöltötték. Ma is ezen a vékony földnyelven keresztül lehet megközelíteni. Kikötõje elvesztette korábbi fontosságát, leginkább unatkozó nyaralók hozatják ide magukat vízitaxival a szomszédos Napospartról.
Az ódon hangulatú óváros hírnevét bizánci stílusban épült templomainak köszönheti, amelyekbõl Isztambul után itt maradt meg a legtöbb. A stílusra jellemzõek a vakboltívek, a nyers téglafalakat helyenként élénk zöld mázas cserepek díszítik. Ma a tíz, épen maradt templom közül csak egy szolgál vallási célt, a többiben galériát vagy múzeumot rendeztek be. A templomok mellett a város egyedi hangulatát jellegzetes, keleties lakóházainak köszönheti. A 100-150 éves, alul kõbõl, felül fából lévõ épületek nyáron jó szolgálatot tesznek: mélyen benyúlnak az utca fölé, így árnyékot biztosítanak a járókelõknek.
