Vigyázat: aki életében egyszer eljutott ide, az örökre az Ír-sziget rabja lesz - kivéve persze, ha ellen tud állni a gyönyörû tájaknak, a barátságos embereknek és az emberléptékû élettempónak, vagy ha ki nem állhatja, ha néha jól bõrig ázik.
Méretéhez képest az Ír-sziget annyi látnivalót kínál a turistáknak, hogy az már szinte csalás - nem véletlen, hogy a sziget egyik legvirágzóbb iparága a turizmus. Az ide látogatók legtöbbjét a csodálatos táj vonzza, melynek változatosságát sok nagyobb ország is megirigyelhetné.
Sok más európai országhoz képest az Ír-sziget kellemesen ódivatúnak tûnhet.
Az Ír-sziget fõ vonzerejét mégis az itt élõ emberek jelentik. Bármilyen kockázatos dolog is általánosságban beszélni ötmillió valódi egyéniségrõl, a látogató benyomása mégis az lesz, hogy barátságosak, jó kedélyûek, ravaszak, és mindehhez olyan kellem és az élethez való könnyed hozzáállás társul, mely a helyzettõl függõen nemtörõdömségnek, de akár hamisítatlan józan észnek is tûnhet. A leggyakrabban hallott mondás errefelé: "No problem", vagyis: semmi gond! A vidámságot az írek nagyon komolyan veszik, és nem is vallanak szégyent ezen a téren: nem kell hozzá más, csak egy alkalmas társ, egy-két pohárka, és máris folyik a csevegés.
Ellentétekkel teli, fantasztikus tájak jellemzik a Zöld-szigetet. A Moher szikláinak 200 méter magas, függõleges fala a nyugati parton csodás látványt nyújt: mintha beleszakadna a föld a tengerbe. Felvillan a vidéki Írország képe, amely még mindig jellemzõ az országra: elszórt tanyák, marhalegelõk, kolostorok és falvak. Az utak szalagként húzódnak keresztül a zöldellõ mezõkön, réteken át, virágzó sövények mellett. A facsoportok között fehérlõ parasztházak hamarossan eltûnnek a messzeségben. Tavacskák vadhattyúkkal. Rekettye, bozót, zuzmók, moha. Nehéz lenne megmondani, hogy a természet halmozta-e fel és rakta egymás mellé vagy emberkéz.
Dublinról csodálatos történetek keringenek. Költõi történetek a Liffey folyóról, amely szépívû hidak alatt folydogálva két részre osztja a várost. Mint annyi más fõváros, Dublin is igyekszik betölteni az Ír Köztársaság központjának szerepét, ugyanakkor önálló egységként is megállja a helyét. Hiába ír fõváros, Dublin még mindig valahol 18. századi angol város, György korabeli szép építészetével inkább Londonra vagy Bath-ra emlékeztet, mint az ír városokra. Az ír az elsõ hivatalos nyelv, de alig beszélik. Mindenütt az angol használatos.
A dubliniak elõszeretettel gondolnak úgy magukra, mint egy különleges fajta tagjaira - a többi ír nem csekély bosszúságára. Kétségtelen, hogy ez a legnagyobb és legkozmopolitább város az egész Ír-szigeten. A dubliniak - a többi nagyváros lakóival ellentétben - általában örömmel elegyednek szóba az idegennel.
Sirályok, napfény, sörfõzdék illata és történelmi levegõ - ez Dublin. Itt mindig érezni a tenger közelségét. Utazhatunk északra, délre, mindenütt kis parti települések váltakoznak kertes villákkal, kastélyokkal, kikötõkkel. A város fekvése is gyönyörû, ráadásul a Wicklow-hegységbõl és a tengerpartról is könnyen megközelíthetõ. Az egyik legjobb közlekedési megoldást a DART kínálja, mely nem más, mint a Howth-t és Brayt összekötõ észak-déli tranzit gyorsvonat.
