Az Ománi Szultánság

Az Ománi Szultánság elbûvölõ és lebilincselõ vidék, ahol Marco Polo tevegelt, a bibliai Job végsõ nyugalomra lelt és ahol Szinbád, az utazó vitorlát bontott.

Látványos táj, ahol megtalálhatók a csipkézett hegycsúcsok, káprázatos vízesések, lélegzetelállító homokdûnék, idilli oázisok és a végtelenbe nyúló homokos tengerpart.

Talán ezek a természeti csodák különböztetik meg Ománt a többi Közel-keleti országtól. A terület bõvelkedik a földtani csodákban is: a Jebel hegység északi részének sziklatömbjei, délen a Dhofar tengertõl távolabb esõ, hullámzó legelõk, a Rub al Khali homokos tengerpartja, Umm as-Samin határtalan szikes földteknõje és Jiddat al Harasis porlepte tájai és sziklaképzõdményei. Az ország éghajlata tájegységrõl tájegységre változó. A tengerparti vidékeken nyáron meleg és nedves a levegõ.

Az ország belseje forró és száraz, néhány magasabban fekvõ hely kivételével, ahol egész évben mérsékelt a hõmérséklet. Délen viszont kellemesebb az éghajlat, fõleg a nyári idõszakban. Aki teheti ilyenkor délre megy, hogy a Dhofar monszuntól buja és hûs vidéken találjon enyhet a perzselõ ománi nyárban.