2024.12.10. - Judit

Lelkes Miklós: A Balaton tündérkéje, kisördöge

Valamikor réges-régen a Balatonnak, ennek a csodálatos tónak déli partján az emberek gyönyörû kislányt találtak arany kosárkában, arannyal, ezüsttel átszõtt, jókora gyémántokkal díszített pólyácskában. Mindenki magával akarta vinni, örökbe fogadni a csecsemõt, de a tó mélyébõl hirtelen öreg apóka emelkedett ki és így szólt:
bohócdoktor vizit szja 1%

- Ez az árva legyen az én gyermekem, majd én felnevelem!

Megijedtek az emberek a szigorú nézésû apótól, akinek legalább három méter hosszú szakálla volt, és maga is háromszor akkora volt, mint egy jól megtermett ember. Beleegyeztek, szétszéledtek.

Nem sokkal késõbb a Balaton északi partján, a Badacsony bazaltoszlopos lábánál egy szarvas, patás ördögfiúcskát találtak az emberek, lyikes-lyukas fûzfakosárkában, szakadt, piszkos pólyácskában. Cseppet sem volt ijesztõ kinézetû, inkább nagyonis szánnivaló. No õt senki sem akarta hazavinni, örökbe fogdni, egy szegény, de jószívû nénike kivételével. Ám hirtelen megjelent a tó öreg apókája és így szólt a nénikéhez:

- Ez a szegény kis ördögcsecsemõ legyen az én gyermekem, én majd felnevelem! Te viszont jószívûségedért jutalmat érdemelsz. Van ebben a tóban elég fogassüllõ, ponty, dévérkeszeg, csuka és másféle hal. Valahányszor halat szeretnél enni, gyere csak ki kosaraddal bátran a tópartra, és mondd el ezt a versikét:

Mélyen tisztelt Tókirály,
halra igen vágyom már!
Kosaramba most egy-két
halat, kérlek, beletégy!

Megköszönte a nénike a váratlan ajándékot és tényleg: attól fogva mindig volt mibõl halat sütnie, halászlét fõznie.

A tóapó a leánykát Tündérke Annuskának, a kisördögöt pedig Ördögöcske Imruskának nevezte el. Ez alkalomból nagy ünnepséget rendezett. Ezen a déli partról a Somogyi-dombság kis gyermekszellemei éppen úgy résztvettek, mint az északi part hegyeinek tekintélyes szellemurai. A tihanyi visszhang is eljött, és úgy berúgott a kitûnõnél is kitûnõbb badacsonyi borból, hogy bárki bármit mondott: a visszhang a fülébe visszaordította. A túlságosan megmámorosodott visszhangot a mulatság végén a halaknak kellett visszaszállítaniuk Tihanyba.

A Bakony hegység titokzatos erdejébõl megérkezett a díszvendég is: a Fõszellem, aki Tündérke Annuskának örök életet adományozott. A kisördögnek ezt nem akarta megadni, de a tóapó így kérlelte:

- Mindkettõ az én gyermekem lett, ha Annuskának örök életet adsz, légy szíves, adj Imruskának is, ne szomorkodjon késõbb!

A Fõszellem, akinek szakálla legalább harminc méter hosszú volt, és õ maga legalább harmincszor akkora volt, mint egy jól megtermett ember, beleegyezett, de megjegyezte, hogy a kisördögök néha felnõttként is csínytevõk maradnak.

Tündérke Annuska gyönyörûnél is százszor szebb leánnyá serdült, és mindenkihez mindig kedves volt. Kapott is ám ajándékokat! A napsugarak ragyogó koszorút fontak a hajába, a halak vizitáncot lejtettek szórakoztatására, a felhõk pedig olykor érdekes elõadást rendeztek neki az ég kék színpadán.

Ördögöcske Imruskáról már nem lehetett ennyi jót elmondani. Gyakran tette próbára tóapó türelmét. Csintalan volt ördöggyerekként, és az maradt ördögifjúként is. Megnyergelte a szeleket, rálovagolt a vízre, ûzte, hajtotta a fehértarajos, haragos hullámokat, ide-oda vagdalódzott a cikcakkos villámokkal.

Panaszkodott is tóapóka az õt meglátogató Fõszellemnek, de az csak nevetett:

- Nem megmondtam jó elõre, hogy Imruska csintalan lesz?! Mégis: nem látod, hogy a Balaton rejtelmes varázsához nem csak Annuska, de Imruska is hozzájárul? Ez a tó így felséges: hol tündéri békével, hol pedig ördögi haraggal. Te inkább az emberekkel törõdj, mert a békésen ragyogó nap alatt szörnyen leégetheti bõrét a csónakban gondtalanul sütkérezõ, a vihar elõtt beevezõ oktondit pedig a hullámok nyelhetik el!

Valami hasonlót gondolhatott az a bácsi is, aki Németországból jött nyaralni, családjával együtt, a Balaton partjára. Az õ szívét is erõsen megfogta és fogva tartotta ez a csodálatosan változó hangulatú tó. Elhatározta: családjával minden évben felkeresi majd.

Tündérke Annuska Tündérországból kapott daliás, szeretetre méltó férjet. Ördögöcske Imruska pedig a Pokolból hozott magának feleséget: borzas hajú és kissé sokat fecsegõ, ezt-azt kikotyogó, szeszélyes, de igen csinos ördögleányt. A Balaton már telis-tele a két különös család leszármazottaival, gyermekeivel: tündérleánykákkal, tündérfiúcskákkal, meg kis ördögöcskékkel mindkét nembõl.

Talán éppen ezért lett a Balaton és vidéke a világ legcsodálatosabb, legtitokzatosabb, legvarázslatosabb, olykor szívet-lelket vidámító, olykor pedig elgondolkodtató tája.