2022.01.27. - Angelika

Eger

Lelkes Miklós: Eger
bohócdoktor vizit szja 1%

A fénybe dõl a régi kardok árnya.
Felhõlángokra ezüst fecske szõ
múltat, legendát, s tündöklik a tájon
a sólymok ívét megsejtõ idõ.

Fent a várban volt-álom a kövekben.
Lángfelhõk közt sátrakat bont a nap.
Volt-álomban leverten ott vonulnak
az ostromló gõg, a török hadak.

Ám a felszínen pénzt vár, cseng a vigság.
Kólát iszik a reklámmellû nyár.
Német szó, magyar... no és ha török jön?
A várúr néki széles kart kitár.

Ha élhetnénk egykori gyõzelembõl...
Árnyék szalad a fénykardokon át ,
s a zászlós kékben ezüstmellû fecskék
csivit-hangjával csillog a világ.

Borozók közt kicsit elüldögélek.
A poharakban vérpiros az ég.
Múlt gyõzelemmel, jajjal egybeolvad
lófarkas zászló, félhold, messzeség.

Eger, én mégis patakod csodálom,
mely lent siet a házsorok alatt,
s a szitakötõk tündér szín-zenéjét
viszi a víz, égtükrû pillanat.

A partot itt-ott sás gõggel benõtte.
Nagyító szem: zöldcsíkos béka néz.
Egy kéz emel, szivárvány-csendû csendben
szépség tûnõdik, szíveket igéz.

Eger! Érzed? Ez a legdrágább kincsed,
e szíveden át sietõ patak.
Ez hozza erdõk, hegyek halk meséjét,
ez csábít hozzád varázsszárnyakat.

Kell egy patak mindennap-életünknek,
kis futó víz, mely viszi titkait,
s bár eltûnik a csillagok alatt, de
hisszük, hogy eljut majd egy csillagig.

Lelkes Miklós