Lelkes Miklós: Börzsöny
láttad-e mint hunyorgott át a kéken
északszemû ég szinte észrevétlen?
hallottad-e a fémsírást? a száraz
szakállas fûapó sírt - önmagának
a lehetetlen piros bogyókban ért be
- de közelebb került-e messzesége?
tölgyesben õz néz földszín bõre rebben
csend-levél leng elnémult hangszerekben
párája száll alig sejthetõ hegynek
s a sejtések hegyekké sötétednek
s az a leány? aranyhaja egy másik
mesébe lassan úgyis átsugárzik
míg arcát álmos hegedûre fested
érzed csendjét lehangolt hangszereknek
s hogy intõbbek az árnyékkezek, esték?
ördög szarván a csillag felragyog még
Lelkes Miklós