
Esztergom története
Nemcsak történelmi múltja, de híres mûemlékei, muzeális kincsei, kultúrtörténeti hagyományai, ódon hangulatot árasztó óvárosi utcái, jelentõs kulturális rendezvényei is Magyarország nemzeti zarándokhelyévé teszik ezt a kis várost. Ez a - földrajzi adottságai révén az õskõkor óta folyamatosan lakott - hely már a kelták (Kr. e. 350-tõl), majd a rómaiak (Kr. u. I - IV. sz.) korában fontos szerepet játszott a környék életében, amikor Solva néven a római limes jelentõs castruma és települése állt itt.
Országos jelentõségre a magyarok honfoglalása után emelkedett, amikor Géza nagyfejedelem (972-997) ide tette székhelyét. Itt - a római castrum helyén kiépített várban - született fia, az államalapító Szent István király (1000-1038), akit itt is koronáztak királlyá 1001. január 1-jén. István király alapította az esztergomi érsekséget (1001), amely a mai napig a magyar katolikus egyház központja.
Ugyanõ kezdett pénzt veretni Magyarországon, s évszázadokon keresztül itt mûködött az ország elsõ, hosszú ideig egyetlenpénzverdéje.
A pénzverés feletti felügyeletet az esztergomi érsek gyakorolta, de az õ jogkörébe tartozott a magyar királyok koronázása is - majd ezer éven keresztül.
Esztergom két és fél évszázadon, át királyi székhely volt és ezer éve egyházi központ.
A vár alatt az Árpád-kori Magyarország legjelentõsebb városa alakult ki, gazdag kereskedõ- és iparos polgársággal.
Ezt a jelentõs várost pusztították el a tatárok 1241-1242 telén.
Bár a várat nem tudták elfoglalni, és a város is hamarosan újjáépült, IV. Béla a királyi székhelyet Budára helyezte át.
A XIV-XV. században a város magja (a ,,királyi város”) ugyan királyi fennhatóság alatt maradt, de az érseki Víziváros és számos külváros egyházi kézbe került.
A királyi udvar távozása, a gazdasági élet visszaesése ellenére a város kulturális szerepe és súlya - fõleg az egyház tevékenysége révén - jelentõsen megnövekedett: a fõkáptalannak és az Ágostonrendnek fõiskolái mûködtek itt a XIII. századtól kezdve.
A különféle szerzetesrendeknek 11 kolostoruk volt itt, s a régi város méreteire következtethetünk abból is, hogy területén 38 templomról vannak írott adatok, s ezek mellett 4 ispotályban gyógyították a betegeket. Mindenesetre a középkori Esztergom jóval nagyobb kiterjedésû volt a mai városnál.
Ezt a virágzó várost 1526-ban égették fel elõször a törökök, a várat azonban csak 1543- ban tudta elfoglalni maga Szulejmán szultán. Ettõl kezdve kereken 130 éven át török kézben lévõ végvár Esztergom.
A vár birtoklásáért sok alkalommal pusztító harcokat vívtak. Az 1594. évi sikertelen ostrom alkalmával halt hõsi halált a korai magyar líra európai jelentõségû költõje: Balassi Bálint.
1595-ben sikerült visszafoglalni a várat, de 1605-ben újra török kézre került, s ott is maradt 1683-ig, amikor a híres párkányi gyõzelem után Sobieski János lengyel király és Lotharingiai Károly seregei végleg kiûzték a törököket Esztergomból.
A török háborúkban rommá lett jelentõs település helyén szerény kisváros alakult újjá - a török elõl Nagyszombatra és Pozsonyba menekült érsekség is csak 1820-ban tér vissza õsi székhelyére, s kezdi meg az új egyházi központ kiépítését.
Az 1848-as szabadságharc kezdetén - az országban másodikként - itt alakul meg a nemzetõrség, amely vér nélkül elfoglalja a szabadságharc késõbbi mentsvárát, a komáromi várat.
Ugyanakkor az addig elkészült egyházi épületekben mûködik a szabadságharc legnagyobb hadikórháza. (A 48-as honvédtemetõben 604 magyar és 175 osztrák katona nyugszik.)
A XIX. század végén lendületesen fejlõdik Esztergom: 1894-ben vasutat kap, majd a régi város helyén létrejött négy önálló település (Esztergom szabad királyi város, a Víziváros, illetve Szenttamás és Szentgyörgymezõ mezõvárosok) 1895-ben egyesülnek a mai Esztergommá.
Ugyanekkor adják át a forgalomnak (a korábbi hajóhíd helyett) az Esztergomot a túlparti Párkánynyal összekötõ Mária Valéria hidat.
A város reményteli fejlõdését az I. világháborút követõ trianoni békeszerzõdés akasztja meg: 1920-tól Esztergom megye északi fele Csehszlovákiához kerül, Esztergom ismét határváros lesz, de azért megtartja megyei székhely rangját, és - mint iskolaváros - kultúrális szerepkörét.
A II. világháború jelentõs pusztításai után Esztergomot romvárossá nyilvánítják. Az állam és az egyház közti viszony megromlása idején helyzete tovább romlik (innen hurcolják börtönbe Mindszenty József hercegprímást - 1948), majd 1951-ben a megyeszékhelyet Tatabányára helyezik.
Mindezek ellenére, fõleg iskolái, kulturális intézményei, közigazgatási szerepe révén megmaradt regionális kulturális központnak, történelmi múltja, mûemlékei, muzeális értékei - nem kevésbé környezetének táji szépségei és kedvezõ elhelyezkedése folytán Magyarország egyik legvonzóbb idegenforgalmi, turisztikai központjának.
A Bazilika
Bármilyen irányból közeledünk Esztergomhoz, kilométerekrõl feltûnik a város jelképe, a tájba szépen illeszkedõ Bazilika.
Ha Visegrád felõl érkezünk, két hatalmas háztömb (régi, kanonoki épületek) között halad fel az út az ország legnagyobb templomához, a monumentális Bazilikához, amelyet négy prímás építtetett 1822-1869 között, Kühnel Pál, Pákh János és Hild József tervei szerint. (A felszentelés már 1856-ban megtörtént. Erre az alkalomra írta Liszt Ferenc az Esztergomi misét, amelyet maga vezényelt az ünnepség alkalmával.)
A templom méretei lenyûgözõek: magassága a kriptától a keresztig 100 m, hossza 118 m, szélessége 49 m, az impozáns timpanon oszlopai 22 méteresek, a kupola belsõ magassága 71,5 m, átmérõje 33,5 m.
A déli oldalbejáraton bejutva, a szentélyben Grigoletti: Mária mennybevételét ábrázoló képe tûnik elénk, ami a világ legnagyobb, egyetlen vászonra festett oltárképe: 13 × 6,5 m.
A déli oldalon szerényen húzódik meg a középkori székesegyház egyetlen megmaradt építménye, a híres Bakócz-kápolna, Bakócz Tamás érsek sírkápolnája. Az 1506-1507-ben, helyi vörösmárványból, olasz mesterekkel építtetett kápolna a magyarországi reneszánsz építészet egyik legkiemelkedõbb alkotása. Eredetileg más helyen állt, a Bazilika építésekor 1600 darabra szétszedték, és itt eredeti formájában visszaépítették. E kápolnában tartott tedeumot 1683-ban Sobieski János lengyel király és Lotharingiai Károly a török kiûzése után, majd 1706-ban II. Rákóczi Ferenc fejedelem is, amikor elfoglalta az esztergomi várat.
A Bazilika emeleti helyiségeiben a világhírû Fõszékesegyházi Kincstár remekeiben gyönyörködhet a látogató. Az ötvöstárgyak közül csupán az Árpád-kori eredetû koronázási keresztet (erre tették le az esküt koronázáskor a magyar királyok) és Mátyás király híres, drágakövekkel és igazgyöngyökkel díszített, színarany kálváriáját említjük meg.
A templom alatti kriptában középkori fõpapok síremlékeit, az óegyiptomi stílusban készült kör alakú sírboltban az esztergomi érsekek temetkezési helyét látjuk. Ide kerültek végsõ nyughelyükre 1991. május 4-én Mindszenty József hercegprímás földi maradványai is. (Azóta a magyar katolikusok búcsújáró helye lett a látványos altemplom.)
Aki a környék panorámájában akar gyönyörködni, felmehet a kupolába is, ahonnan páratlan körkilátás nyílik a Börzsönyre, Visegrádi-hegységre, a Pilisre, a Gerecsére és a távoli, ködbe veszõ felvidéki hegyekre...
A Bazilika a Várhegy közepén áll. Az oszlopcsarnoktól észak felé kerülve Medgyessy Ferenc szobrászmûvész Szent István királyt ábrázoló lovas szobra mellett haladunk el. Ezen a tájon állt Géza fejedelem palotája - István király születési helye.
A szobor és a Bazilika északi tornya között, a Géza fejedelem által épített Szent István vértanú templom helyén szabadtéri oltár jelzi azt a pontot, ahol ezer évvel ezelõtt az elsõ magyar királyt, Szent Istvánt megkoronázták. Az emlékoltártól ÉK-re a hegy lábánál álló volt érseki Nagyszeminárium felsõ szintjére öntöttvasból készült, romantikus "sóhajok hídján" juthatunk el a "Mindszenty emlékhely" kiállítására, mely méltó emléket állít Magyarország utolsó hercegprímásának.
Szent István megkoronázása
(Milleneumi emlékmû)
A közeli északi rondellán áll 2001. augusztus 15-tõl Melocco Miklós szobrászmûvész István király megkoronázását ábrázoló, monumentális millenniumi emlékmûve.
A rondelláról szép kilátás nyílik a Garam folyó torkolatára, a Duna menti hegyekre. Az északi városrész, Szentgyörgymezõ apró házai közül kiemelkedõ, középkori eredetû templom tornya mögött, a Dunaparton elénk tûnik a 48-as honvédtemetõ facsoportja is. Innen a szomszédos presso (egykor a vártisztek lakása) lépcsõs-boltozatos lejáróján, a vár nyugati gyalogkapuján át a közelmúltban helyreállított "Macska úton" néhány perc alatt lesétálhatunk a Vízivárosba a Keresztény és a Balassa Múzeumokhoz.
Vármúzeum
Ha eredeti utunkat folytatjuk, a bazilika nyugati homlokzata elõtt visszasétálva az Árpád-házi királyok és késõbbi érsekek palotájának maradványaihoz, és a 2000-re, Gál Tibor tervei szerint kiépített Vármúzeumhoz jutunk. A magyarországi román stílusú építészet kiemelkedõ alkotásából a híres Szent István szoba, a lakótorony és a késõromán-koragótikus királyi várkápolna érdemel említést. A termekben kiállítás mutatja be Esztergom múltját, a lakótorony tetejérõl pedig a város és környéke panorámájában gyönyörködhetünk.
A várból a régi kaputornyokon át, Esztergom szabadtéri pantheonja mentén ereszkedünk le a Víziváros felé: a felvonóhíd után a Városalapítót, Esztergom millenniumi emlékmûvét (Vigh Tamás munkája), majd a lejtõ alján, a bástyafalak elõterében Vitéz János érsek (1465-1472) szobrát látjuk (Szentirmai Zoltán alkotása).
Utóbbi Mátyás király nevelõje, kancellárja, az elsõ magyar egyetem alapítója volt. Nevét viseli az úttest másik oldalán álló Érseki Tanítóképzõ Fõiskola. Tovább haladva, tölgyek koszorújában a török elleni ostromban hõsi halált halt Balassa (Balassi) Bálint szobra (Dózsa Farkas András mûve), majd a Víziváros bejáratánál Liszt Ferenc szoboralakja (Marosits István munkája) tûnik elénk.
Víziváros
Víziváros hangulatos fõutcáján jobbról középkori eredetû épületek sorakoznak: a sziklás várfok alatt az esztergomi bég (török várparancsnok) lakóháza, majd a régi Vármegye Háza következik.
Utóbbiban a Balassa Bálint Múzeum jelentõs régészeti gyûjteményébõl rendezett ,,Esztergom a középkorban” címû kiállítást tekinthetjük meg.
A múzeummal szemben álló egytornyú templomot és rendházat a törökök kiûzése után a ferencesek építették - ma a Szatmári Irgalmas Nõvéreké. A zárda sarkán az 1739-es pestis emlékére állított (1740) barokk Immaculata szoborcsoport vonja magára a figyelmet.
A Víziváros fõterén álló kéttornyú plébániatemplomot a jezsuiták építették barokk stílusban (1728-1738). Díszes berendezésének java része a II. világháborúban pusztult el. A mellette álló jezsuita rendházból építtette ki Lippert József tervei szerint neoreneszánsz stílusban Simor János hercegprímás a mai prímási palotát (1880-1882). A palota második emeletén találjuk az ugyancsak Simor által alapított és világszerte ismert Keresztény Múzeumot, amelynek legjelentõsebb darabjai a középkori táblaképfestészet és szobrászat remekei, de jelentõs XIII-XV. századi itáliai, és késõbbi, nyugat-európai festmény-, és iparmûvészeti anyaggal is rendelkezik a múzeum, amelynek XIV-XVIII. századi gobelinjei is híresek.
A prímási palotán túl, a Nagy-Duna parton áll a törökverõ Sobieski János, lengyel király emlékmûve (Körmendy Frim Jenõ és Nagy János alkotása). Mindszenty hercegprímás terérõl (emléktáblája a prímási palota bejáratánál) híd vezet át a Kis-Dunán a szigetre, Esztergom túlparti testvérvárosába, a szemközti Párkányba átívelõ, 1945-ben felrobbantott, és 2001-ben újjáépített Mária Valéria hídhoz és a hajóállomáshoz.
A hídfõ mellett Szervátiusz Tibor ,,Híd-oltalmazó Boldogasszony” szobra hívja fel figyelmünket, az egykori vámházban pedig mindkét part és térsége idegenforgalmi értékeit szolgáló iroda mûködik.
A szigeten találhatóak a város sportintézményei. Utunkat a Kis-Duna sétány évszázados platánjai alatt folytatjuk tovább. A balra nyíló Katona István utca az egykor itt lakó híres történetíróról kapta nevét (emléktáblája a 6. sz. ház falán). A hangulatos kis utca barokk házai török eredetûek: Rusztem pasa fürdõjének maradványait rejtik itt a falak. Az utca végén, a városfalmaradvány sarkán emléktábla (Nagy János szobrászmûvész alkotása) jelzi azt a helyet, ahol a magyar nyelvû líra európai rangú megteremtõje: Balassa (Balassi) Bálint halálos sebet kapott 1594. május 19-én, a török kézen lévõ Esztergom ostrománál.
Tovább haladva a Víziváros déli sokszögbástyáján az I. világ-háború 14. honvédezredének emlékmûvét látjuk (Berán Lajos mûve). - Szemben, a Kis-Duna túlsó oldalán, a Szigeten az épülõ Élmény- és látványfürdõ monumentális épülettömbje emelkedik (tervezõje: Finta József).
Szent Tamás-hegy
A sétány tovább a kellemes vizû (27 °C) strandhoz, illetve a városközpontba vezet, aki azonban a város szép panorámájára és további látnivalóira kíváncsi, jöjjön tovább velünk a Liszt Ferenc és Batthyány utcán a Szent Tamás-hegyre. Utunk az új Szeminárium és a híres Fõszékesegyházi Könyvtár épületei között vezet. Utóbbit Hild József építette 1853-ban (oromzatán Szent Jeromos szobra), s ez a vidék egyik leggazdagabb könyvtára.
Az Árpádkortól folyamatosan fejlõdõ gyûjtemény jelentõs kódex- és õsnyomtatványanyagából csupán a XII. századi kéziratos Esztergomi Iskoláskönyvet (az Árpádházi hercegek tankönyvét) említjük itt meg.
A kápolnával koronázott Szent Tamás-hegy lábánál vagyunk ismét, ahol kedves kisvendéglõk, panziók (Mélytányér kisvendéglõ, Alabárdos panzió, Csülök csárda, Ria panzió, Szent Tamás-hegyi vendéglõ) várják házias ételekkel, szállással, magyaros vendégszeretettel a megfáradt látogatót.
A Csülök csárdán túl jobbra fordulva, a szép fekvésû barokk kálvária stációi mellett a Szent Tamás-kápolnához jutunk, melynek XII. századi elõdje a török háborúkban pusztult el. Névadója az 1173-ban szentté avatott Tamás canterburyi érsek volt. A kápolnától gyönyörû kilátás nyílik a Várhegyre, az alatta fekvõ Vízivárosra, valamint sétánk további célpontjára: az egykori királyi városra és festõi környékére.
Innen keskeny sétaút, majd lépcsõs lejáró vezet a hegy peremén a Szent István emlékmûhöz. A dombormûvet (Antal Károly alkotása), amely István király esztergomi koronázását ábrázolja, 1938-ban, halálának 900. évfordulóján állították.
Ugyanakkor készült a dalmát hangulatot idézõ zegzugos feljáró út (Várnai Dezsõ munkája), amelyrõl rálátunk a város legrégibb szállodájára, a patinás Fürdõ Hotelre, melyben egykor Széchenyi István és Kossuth Lajos is megszállt.
A fõúthoz leérve kis kitérõt teszünk a balra nyíló Imaház utcába, ahol az egykori zsinagóga elõtt Martsa István Mártíremlékmûvét láthatjuk. Az imaház ma a Technika Háza, korszerûen felszerelt elõadótermei nemzetközi jelentõségû konferenciáknak adnak otthont.
Tovább haladva a Szent Tamás-hegy hangulatos, Tabánt idézõ kis utcáiba pillanthatunk be, majd a szép vonalú barokk Szent István-kápolna mellett elhaladva a Duna Múzeum barokk épületéhez érünk. A múzeum a Duna és a magyar vízügy történetét bemutató állandó kiállítás mellett modern képzõmûvészeti tárlatokkal is várja vendégeit.
Az új korszerû kiállítás megnyitása után, 2002-ben az év múzeuma kitüntetõ címet nyerte el az intézmény.
Belváros
Innen rövid sétával a kisváros forgalmas közlekedési csomópontjára, a Rákóczi térre jutunk, ahonnan a fõtér felé nyílik kilátás. Középen, a térburkolaton vörös mûkõsávok jelzik az egykori Királyi város Szent Lõrinc kapujának és a városfalnak nyomvonalát.
Ezeken túl jutunk a város fõterére, melyet barokk, klasszicista és romantikus épületek öveznek. A baloldali sarokház közel kétszáz évig patika volt, jelenleg Esztergom Város Gran Tours Utazási Irodájának ad otthont.
Mögötte a Hild József tervezte (1862), romantikus stílusú Takarékpénztár épülete emelkedik ki a sorból, majd további kedves, polgári lakóházak következnek.
A tér keleti oldalán a város legszebb rokokó épülete, a Gróh-ház hívja fel a figyelmet, majd a Prokopp János tervei szerint romantikus stílusban épült Posta-épület (1863) következik. A tér déli végét egyetlen hatalmas, árkádsoros barokk palota: a Városháza épülete zárja le, meghatározva a város fõterének hangulatát. Eredetileg Bottyán Jánosnak, a Rákóczi szabadságharc híres "Vak Bottyán" generálisának kúriája állt itt. Mai formáját 1772-1773- ban nyerte, amikor teljesen átépítették.
Errõl tanúskodik a homlokzaton látható vörösmárvány városcímer 1773-as évszáma is. A tér közepén a helyi származású Kiss György alkotta Szentháromság szoborcsoportot látjuk 1900-ból.
A jobbra nyíló utca elején egy 1767-ben épült szép barokk lakóház, vele szemben a megyei levéltár romantikus épülete, majd a Vármegyeház szecessziós hátsó homlokzata következik, a kis utca végén a sort a belvárosi plébániatemplom szép barokk épülete (Oratsek Ignác terve) zárja le.
A templom fõoltárképe Vaszary János festõmûvész alkotása (1896).
A Városháza bal sarkán az itt kezdõdõ utcának is nevet adó Bottyán János generális lovas szobra (Martsa István alkotása) áll.
Az egykori fõutcában jeles házak emelkednek: elõször a Mária Terézia által gimnázium céljára épített tornyos, barokk épület, majd a Vármegyeház szép barokk palotája következik (építõje: Mayerhoffer András, 1747 körül).
Az ún. Meszéna-házat 1755-1770 között építették. Kiemelkedõ dísze a gazdag faragású "napsugaras kapu", kedves fotótémája az ide látogató turistáknak.
Ferences templom
Az utca másik oldalán a pálosok, majd bencések barokk székháza, a neoreneszánsz fõgimnázium (ma: szakközépiskola), a Ferences Rendház és Gimnázium következik a hatalmas, barokk ferences templommal.
Ezen a tájon állt egykor a ferenceseknek a török háborúkban elpusztult elsõ kolostora és temploma is, amelybe IV. Béla királyt és családját temették (1270). Díszes síremlékük és a régi templom maradványai itt rejtõznek a földben. Emléküket az utcasarkon 2000-ben felállított bronz dombormû (a felvidéki Nagy János szobrászmûvész alkotása) õrzi.
A keresztezõdés túlsó oldalán álló barokk palota (1770) a reformkor híres ,,ördöglovasának”, gróf Sándor Móricznak otthona volt egykor. A IV. Béla király úton a fõutcára (Kossuth L. u.), azon át tovább az autóbuszpályaudvarra jutunk. Innen tovább a hegyek felé a Siszler úton, vagy a Babits Mihály úton az Elõhegyen álló Babits-villához visz utunk. A ma emlékmúzeumnak berendezett kis házban töltötte nyarait jeles költõnk 1924-tõl 1941-ben bekövetkezett haláláig. Az emlékmúzeum és annak híres ,,autogramfala” az irodalomkedvelõk ezreit vonzza évente a házhoz, ahonnan a város szép panorámájában is gyönyörködhetünk.
Ha a Kossuth Lajos utcán folytatjuk tovább utunkat, elõször egy, a házak között álló barokk templom tornya tûnik elénk: a török idõkben idetelepült rácok (szerbek) 1760 táján épített templomtornya, majd a Hõsök tere következik. A téren áll az I. világháború helyi áldozatainak monumentális emlékmûve (Lányi Dezsõ alkotása). Elõtte, a korábbi, bonyolult útkeresztezõdés helyén kialakított virágos körforgalom a megnövekedett forgalmat és a város szépítését egyaránt szolgálja.
A látványt dél felõl már a Rudnay téren álló, és helyben csak ,,Kerek templomnak” nevezett Szent Anna plébániatemplom kupolás, tornyos épülete zárja le. Ezt 1828-1837 között építtette Pákh János tervei szerint (a Bazilika építését is elindító) Rudnay Sándor hercegprímás.
A templommal szemben, az Árok utca vonalában állt egykor a Királyi város déli, budai kapuja, melytõl négy irányban ágaznak el az utak: Tát-Komárom; Dorog-Budapest, illetve a Pilisi-hegyek- Dobogókõ-Budapest felé. Innen közelíthetõ meg közúton az újjáépített Mária Valéria híd is.
Gépkocsival ezeken az utakon hagyhatjuk el a várost, aki gyalogosan érkezett, az az autóbusz-pályaudvarról, vagy a közeli vasútállomásról búcsúzhat a magyar múlt kincsesházától, Esztergom városától...
A cikkhez további képek is tartoznak! Klikk ide <<<