
A szigetek mindegyikén kialakult a rá jellemzõ kultúra. Erre jó példa a kenuk díszítésének szigetenként való eltérése. Rendkívül jellemzõ a fregattmadár motívumának felhasználása különbözõ puha fákból készült faragványokon. A madarat gyakran hallal a karmai közt ábrázolják.
A testdíszítés, az ékszerek különbözõ formái rendkívül elterjedtek. Fõleg kagylókat használnak fel ilyen célokra.
Az õslakosok kisebb közösségekben élnek szétszórva. Minden ilyen közösségnek van egy törzsfõje, akinek nagyobb háza van a többiekénél. A tengerparti településeken a „kenuház” a színhelye az ifjak férfivá avatásának, ide nõnek tilos belépni. A férfivá avatás fontos része a tonhal halászatának elsajátítása.
A törzsek közötti harc és a fejvadászat mindennapos volt, ahogy mindenhol máshol Melanéziában. Ez utóbbi célja az volt, hogy a különbözõ rituálékhoz áldozatokat gyûjtsenek. A távolsági harcot kedvelték, fõ fegyvereik az íj, és a dárda voltak, de közelharchoz bunkósbotot is használtak.
A Salamon-szigetek népzenéjére a pánsíp, és a fából hasított dobok használata a jellemzõ. Malaitán, és Guadalacanalon népszerûek a nemritkán 10-fõs sípzenekarok, amelyek minden tagja más hangolásban használja sípját. Az ismert francia elektro-világzenét játszó zenekar, a Deep Forest 1992-ben Sweet Lullaby címû dalukban felhasználta egy észak-malaitai asszony által énekelt Rorogwela címû altadódal felvételét. A szám világszerte sikeres lett, bár páran nemtetszésüket fejezték ki a tiszta népzenei örökség „kommersz” célú felhasználása miatt.
A Salamon-szigeteken az elmúlt évtizedekben kialakult az úgynevezett „island music”, amit gitárral, és ukukelével játszanak. A stílusra leginkább a polinéz, és a keresztény zene volt hatással.
Melanézia többi részével együtt a Salamon-szigeten konzerválódott leginkább a modern kor által érintetlen óceániai kultúra.