Régi díszletek között fiatalos, lüktetõ nagyváros - ez Wroclaw, a Lengyelországba utazók legfelkapottabb úti célja. Az lepi meg leginkább a külföldit, hogy mennyi a fiatal a városban, mennyien sietnek valahová, mennyivel pörgõsebb az élet, mint akár Varsóban. Nem is csoda: Wroclaw egyetemi város - 20 felsõfokú tanintézményében 130 ezren tanulnak. Legrégibb közülük a több mint 300 éves állami egyetem, amelynek elképesztõen díszes aulája, a Lipót császárról elnevezett Aula Leopoldin bármelyik barokk templombelsõn túltesz. 
Ma már nem itt, hanem a mellette lévõ téren van a piac, a Ryneket sétáló, nézgelõdõ helyiek és turisták lepik el, idõnként átsuhan néhány apáca, az éttermek és kávézók teraszán a ráérõsek beszélgetnek.
Ezen a téren van az aszimmetrikus felépítésû városháza is, amelyet inkább templomnak néznénk. Templomból amúgy nincs hiány, az óvárosban is akad jó néhány, de van egy sziget is, amelyet a gótikus templomokról neveztek el.
Ez az Ostrow Tumski (Dóm-sziget), Wroclaw legõsibb része, az egykori városmag. Ez volt a régi hercegi város, ma a Keresztelõ Szent János katedrálissal a középpontjában, inkább egy szakrális épületegységnek nevezhetõ.
Ahogy az egy ezerévesnél is idõsebb városhoz illik, Wroclaw pompás mûemlékekkel rendelkezik, minden korból. Európa egyik legszebb román kori portálját a Szent Mária Magdolna templomba falazták be. Ha szépnek talán nem is nevezhetõ, de történelmet írt az építészetben a Százéves csarnok, amelyet 1912-ben építettek a lengyel modernizmus szellemében. Ez a világ elsõ vasbeton szerkezete, így világörökségi védettséget élvez.
Ha már elég épületet láttunk, sétáljunk le a folyópartra. A széles mederben folyó Odera itt több ágra oszlik, 12 kisebb-nagyobb szigetet alkotva. Talán nem a csatornák és holtágak száma, mint inkább a romantikus tájkép ihlette a jelzõt: Wroclaw, a lengyel Velence.