Évszázados városléte és polgári hagyományai ellenére Koppenhága fiatalos és könnyed város benyomását kelti. Nem csupán híres múzeumok, színházak, galériák és a modern dán design Európa-szerte elismert központja - itt virágzik az iparmûvészet meg az alternatív kultúra is. A látogató lépten-nyomon érzékeli az individualizmus és a tolerancia légkörét. A világ valószínûleg leghosszabb sétálóutcáján... 
A keskeny kikötõmedence és a barátságos, színesre festett, oromfalas házak még a 18. és 19. századból származnak, amikor itt még tisztes kereskedõk éltek. (Késõbb egy idõre afféle "vöröslámpás negyed", tengerészek kedvelt szórakozóhelye lett a rakpart környéke.)
Koppenhága története a 11. századba nyúlik vissza, az elsõ feljegyzések 1026-ból még kis halászfaluként említik: Havn, azaz kikötõ volt a neve. Gyakran feldúlták a kalózok, míg 1167-ben Absalon, Roskilde püspöke, kis várat nem építtetett védelmére a Slotsholmen szigeten (ma e szigeten áll a királyi rezidencia).
Az erõdítmény mintegy 200 évig állt, 1369-ben teljesen lerombolták a fosztogatók. Hét évvel késõbb új, erõsebb várat építettek a helyére, és 1416-ban már a dán király is oda tette át székhelyét. A vár körül kialakult, gyorsan fejlõdõ település a Køpmannaehafn (Kereskedõk Révkikötõje) nevet vette fel, és 1443-ban az ország fõvárosa lett. A 16. század végére a mindinkább fellendülõ kereskedelembõl meggazdagodott, és lassan kezdte kinõni falakkal körülvett területét.