Ha a hetvenes években dönteni kellett, hogy Nyugat- vagy Kelet-Berlinbe mennénk, egyszerûnek tûnt a választás az elõbbi javára, s most 2005-ben is ugyanilyen egyszerû: az egykori Kelet-Berlin sokkal izgalmasabb és érdekesebb a nyugati résznél. A berliniek szerint városukat négy ízben építették újjá. Elõször a XIX. században, a német egyesülést követõen a Hohenzollernek szabtak új formát a Spree-parti birodalmi fõvárosnak. Majd jöttek a harmincas évek... 
A város ütõere a híres Kurfürstendamm sugárút, amellyel Bismarck vaskancellár szerette volna lepipálni a Champs-Élysées-t, ez azért nem sikerült, ám a 4 kilométer hosszú út valóban impozáns. A Kurfürstendamm egyébként választófejedelmi gátat jelent, a berliniek azonban leginkább Ku'dammnak, azaz Tehéngátnak hívják.
Európa legnagyobb építkezése lassan-lassan befejezõdik. Az elmúlt néhány évben az Alexanderplatz és a Rosa-Luxemburg-Platz környékén modern bevásárlóközpontok és éttermek létesültek. Manapság az Alexanderplatz, az Eberswalder Strasse, valamint az Oranienburger Strasse környékén találhatók a legjobb szórakozóhelyek, kiállítótermek és kocsmák. Ennek az az oka, hogy az alacsonyabb lakbérek miatt Nyugat-Berlinbõl a keleti városrészbe húzódtak a fiatalok és a nemzetközi mûvészvilág képviselõi. Többen állítják, hogy egyes keleti részeken alig látni nyugdíjas korú embereket, azaz Berlin nem csupán a monumentális építkezések miatt Európa egyik legfiatalabb városa. Ugyancsak a keleti részbe tevõdött át a híres házfoglalások fõ színtere is. A lerobbant régi házakat elfoglaló fiatalok az önkormányzatokkal való egyezkedés során elérték, hogy igen alacsony lakdíj mellett maguk kereshetnek szponzorokat a házak renoválására.
A leghíresebb ilyen foglalt ház a Thalesse, ahol rendszeresek a képzõmûvészeti kiállítások. Az egykori nyugati rész éjszakai központja, a Zoologischer Garden és környéke egyesek szerint mára unalmas lett, sokkal érdekesebb, pörgõsebb Berlin keleti része. Mások szerint e véleményalkotásban szerepet játszik az is, hogy a volt NDK-sok közül sokan éreznek nosztalgiát a"mi kicsi államunk" iránt, és nyugodtabbnak, biztonságosabbnak tartották az akkori életet."Ossi" ismerõseink viszont úgy látják, hogy a "wessik" nemegyszer túlságosan nyomulósak és mindenbe beleszólnak.
A város ütõere után járjuk körül a szívét, a mára híres fesztiválnegyeddé vált Potsdamer Platzot, amely többek között a Berlini Nemzetközi Filmfesztiválnak is otthont ad. Ez a senki földje volt a hidegháborús években, és remegõ inakkal vadnyulak szaladgáltak az õrtornyok közepette. Pár évvel az egyesülés után óriási építkezések kezdõdtek itt. Ma a tér újra élettel telt meg, bevásárló- és szórakoztatóközpontok, mozik, színházak, uszodák várják a látogatókat és itt található a Daimler-Chrysler és a Sony több százezer négyzetméter alapterületû székháza is. A dinamizmus jórészt annak köszönhetõ, hogy a nyugatnémet állam vezetõi mindig tartalékoltak pár milliárd márkát arra az esetre, ha megtörténik a "csoda", az egyesülés, de nagyon jelentõsek, dollármilliárdokban mérhetõk az amerikai és távol-keleti befektetések is.
Hasznos tanácsok
Közlekedés: Kitûnõ a vasút- és közúthálózat, hasonlóan a belföldi repülõjáratokhoz. Hétvégén azonban gyakoriak a dugók. A taxik drágábbak és lassabbak is a városi tömegközlekedésnél, igaz, rögzített tarifával dolgoznak. A Welcome Card valamivel több mint 20 euró, ám három napig minden közlekedési eszközre jó, sõt, kedvezményes belépõkre is feljogosít.
Szállás: Egy kétágyas szoba ára naponta 50 eurónál kezdõdik, általában bõséges reggeli jár hozzá.
Étkezés: Két személyre egy étkezés 40-50 euró. 600-700 forint egy korsó sör, virsli- és kolbászhegyek várnak ránk.
Látványosságok: A Falmúzeum, a Checkpoint Charlie nevû egykori átkelõhely mellett található, filmvetítéssel mutatják be, hogyan próbáltak átmenekülni a keletiek a rothadó kapitalista világba. A Reichstag, a birodalmi gyûlés épületét is felújították, régi pompájában tündököl. A Múzeumsziget Berlin és a világ egyik legnagyobb múzeumi komplexuma.
Nagyutazas.hu