Törökország évezredeken át a világ egyik legfontosabb összekötõ útja volt: a keletrõl érkezõ, fûszerekkel és selyemmel megrakott karavánok a ma Isztambul néven ismert városon át vonultak a nyugati vásárterekre.
Mégis, ez az Európába is átnyúló nagy kiterjedésû ázsiai ország egészen az utóbbi idõkig ismeretlen volt a turizmus számára, 8000 km hosszú csodálatos tengerpartja, képeslapra kívánkozó halászkikötõi, kristálytiszta tengerei és a megejtõen szép táj mind elkerülte a nyaralni készülõk figyelmét.
Törökország azonban szinte egyik napról a másikra jelentõs versenytárs lett a vakációt szervezõ idegenforgalmi piacon. A nyaralókat, miután ráuntak a már megszokott földközi-tengeri napos helyekre, csábították az újságokban, a folyóiratokban és a televízióban hirdetett hihetetlenül alacsony törökországi árak, és mind nagyobb számban kezdtek az ország partvidékére seregleni.
A nagy nemzetközi utazási irodák kihasználták a konjunktúrát, és kifejezetten azok számára szerveztek nyaralásokat, akiket nem, vagy csak alig érdekelt más is, mint a kellemes semmittevés az áldott, napsütötte tengerparton. Sajnos az olcsó nyaraláshoz kapcsolódó szolgáltatások rendkívül alacsony színvonalúak voltak.
A spanyol és a görög utak nyújtotta komforthoz viszonyított kevésbé kellemes törökországi kínálattal szemben egyre fokozódott a nyaralni vágyók kiábrándultsága, és egyre csökkent a látogatók száma. Az utóbbi években azonban nagyon sok színvonalas és jól felszerelt szálloda és üdülõfalu létesült minden nagyobb városban és üdülõhelyen. Az idegenforgalom ismét jelentõs mértékben fellendült, különösen Törökország földközi- és égei-tengeri partvidékén, ahol gombamód elszaporodtak az új szállodák, üdülõfaluk, önellátásra tervezett apartmanok, kempingek, éttermek, bárok, diszkók és a vadonatúj, kifejezetten a pihenni vágyók kényelmét szolgáló egyéb létesítmények. A repülõterek, utak, a csatornahálózat, a telefonszolgáltatás is egyre fejlettebbek, minek következtében Törökország mindinkább meg tud felelni az "új", de az otthon megszokott komforttal rendelkezõ területeket keresõ nyaralók igényeinek is.
Az a tény, hogy Törökországban viszonylag új dolog a tömeges üdültetési forma, egyúttal azt is jelenti, hogy a színvonal nem mindig felel meg a várakozásoknak. Az általános köztisztasági, higiéniai, csatornázási megoldás kezdetlegesebb, mint sok más országban.
Így például a látogatónak fel kell készülnie arra, hogy a hagyományos török stílusú fürdõszobában a zuhanyozó vize egyszerûen a padlón lévõ kis lyukon távozik, miután már elöntötte az egész fürdõszobát. Nem mindenütt van meleg víz, és a nyári csúcsidõben vízhiánynyal is rendszeresen számolni kell az ország több üdülõvidékén is .
A török szállodák legnagyobb része tiszta és elég jól felszerelt, de míg többségük európai stílusban berendezett hálószobát kínál, az alacsonyabb színvonalú szállókban és panziókban ne lepõdjünk meg, ha szekrény helyett egy sor fogast találunk a falon, mivel a törökök nem használnak szekrényt.
Megjegyzendõ még az is, hogy a hálószobák, különösen a régebben épült szállodákban és az önellátásra berendezett apartmanokban, általában nagyon kis méretûek.
A fõbb üdülõhelyek kivételével sok helyütt félkész, kivilágítatlan, poros út vezet az új üdülõlétesítményekhez, ezért bölcsen tesszük, ha az ilyen helyeken elemlámpát viszünk magunkkal a biztonság kedvéért. Mivel sok üdülõ terjeszkedik, állandó az építkezés, emiatt a nyaralás nyugalma és csendje egyáltalán nem biztosított.
Másik zavaró körülmény, hogy gyakorlatilag minden étteremben, lokantában, függetlenül attól, hogy milyen idilli környezetben mûködik, szükségtelenül hangos a zene.
Nincs olyan üdülõhely, amelynek ne lenne árnyoldala, de a kényelmetlenségek, amikkel a látogató Törökországban szembekerül, eltörpülnek az olyan kellemes dolgok mellett, mint a ragyogó idõjárás, a tengerpartok, az ételek, az emlékezetes kirándulások, a barátságos nép vendégszeretete, ami életük része, valamint a pénz értéke.
Az autósoknak szóló információk hasonlóképpen nem olyan átfogóak, mint a más kedvelt üdülõhelyekre vonatkozó leírásokban. Ennek szintén igen egyszerû oka van, csak annyi, hogy kocsival utazni Törökországba még manapság is mamutvállalkozásnak számít majdnem mindenkinek. A kocsikölcsönzés azonban elterjedõben van, és magas ára ellenére segítségül szolgálhat mindazok számára, akik érkezésükkor kocsiba akarnak ülni, vagy csak néhány napra akarnak bérelni egyet. A nyaralni vágyók többsége ráébredve Törökország vonzerejére, az égei- és földközitengeri partvidéket veszi célba, ahol a felkészültség és a színvonal eleget tud tenni a kívánalmaknak. Ezért nagyobb figyelmet fordítanak az e területeken lévõ üdülõkre, mint a fekete-tengeri partvidéken lévõkre, amelyek vonzóak ugyan, és sok mindent nyújtanak a látogatóknak, de kevésbé felelnek meg a nemzetközi turizmus kívánalmainak, és egészében véve nélkülözik azt a felszereltséget, amit a mai üdülõipar elvárna.
Sok nyaralni vágyó sajnálja, hogy a fejlettség csak olyan, amilyen, holott Törökország viszonylag nem zsúfolt tengerparti üdülést, zavartalan úszási lehetõségeket, világhíres konyhát, gyönyörû tájakat és ragyogó vásárlási lehetõségeket kínál a színes üzletekben és bazárokban a fél szemmel még keletre nézõ, de nyugati atmoszférában.
