2020.12.03. - Ferenc, Olívia

Világörökségünk: Tokaji történelmi borvidék kultúrtáj

Világörökségünk: Tokaji történelmi borvidék kultúrtáj
Mi tanúskodhatna jobban a közel ezeréves tokaji szõlõ- és borkultúra világhírérõl és rangjáról, mint az a tény, hogy sehol a világon nem képzelhetõ el egy magára valamit is adó borkereskedés kínálata néhány palack Tokaji nélkül. Magyarországon már gyermekként megtanulja az ember a Himnusz soraival: "Tokaj szõlõvesszein nektárt csepegtettél…", valamint hallja a Napkirálynak, XIV. Lajosnak tulajdonított mondatot, miszerint a Tokaji "a királyok bora és a borok királya" ("Vinum regum - rex vinorum").
bohócdoktor vizit szja 1%

A Tokaji Aszú néven elterjedt borspecialitást az évszázadok során világszerte mindenütt megismerték.

Tokaj természetesen elsõsorban névadója az e borvidéken iskolázott bornak, a szõlõtermelés nemcsak e város határának dûlõiben történik. Az 1997-es bortörvényben meghatározott Tokaj-Hegyaljai borvidék területe magába foglalja a legkiemelkedõbb termõhelyeket, melyek összesen kilenc település - Tokaj, Bodrogkeresztúr, Bodrogkisfalud, Mád, Mezõzombor, Rátka, Szegi, Tarcal, Tállya - közigazgatási területének részét képezik, továbbá ide tartozik Sátoraljaújhelyen az Ungvári Pince, Sárospatakon a Rákóczi Pince, Hercegkúton a Kõporosi és a Gomboshegyi Pincék, valamint Tolcsván az Oremus és a Tolcsva Bormúzeum Pincék.

A borvidék 1561 óta dokumentált története bizonyítja, hogy a szõlõtermelés mindig a "három sátorhegy" (Tokaji-hegy, az abaújszántói Sátor-hegy és a sátoraljaújhelyi Sátor-hegy) által meghatározott háromszögön belül zajlott.

A Tokaji borvidék 1737 óta élvez védettséget, amikor is egy királyi rendelet - a világon elsõként - zárt borvidékké nyilvánította. Ez azonban kötelezettségekkel is járt: a bortermelés ezen a vidéken közel 3 évszázada szigorúan szabályozott törvényi keretek között zajlik.

A kultúrtáj hûen mutatja be az ebben a régióban meghonosodott bortermelés, egy borspecialitás készítésének történelmi hagyományait - hiszen ezek a speciális igények formálták a pincék és pincészetek formai megjelenését, mely eltér Magyarország más tájaitól. A jellegzetes szõlõbirtokok, farmok, falvak és kisvárosok mélyen fekvõ, õsi borpincéiben nyomon követhetõ a tokaji bor termelésének minden mozzanata.

Az elmúlt ezer év alatt kialakult szõlõmûvelési hagyományok érintetlen, eredeti formában való továbbélése és a borvidék évezrede tartó egysége indokolta, hogy az UNESCO Világörökség Bizottsága a Tokaji borvidéket 2002-ben mint kultúrtájat felvette a Világörökségi Listára. A világörökségi helyszín összesen 132,555 négyzetkilométernyi (13.245 ha) magterülete megegyezik a magyar bortörvényben meghatározott Tokaj-Hegyaljai borvidékkel, az ütközõzónába pedig 27 további település közigazgatási területe tartozik.

A szõlõmûvelés Tokajban õsidok óta van jelen, hiszen a leletek tanúsága szerint e tájon endemikus (õshonos) növényfajta: különös szerencse, hogy itt került elõ a mai szõlõfajták közös õsének tekinthetõ miocén kori õsszõlõ (vitis tokaiensis) levelének lenyomata. A vitis sylvestris õsszõlõ mind a mai napig vadon él Tokaj-Hegyalján.

A magyarság borkultúrája kettõs eredetõ: egyesíti a keleti, kaukázusi és a nyugati, római szõlõmûvelési hagyományokat. Ezek tükrözõdnek Tokaj-Hegyalja szõlõtermesztésében és pinceépítési szokásaiban. A szõlõmûvelés és borkészítés meglétét itt már a honfoglalás korában valószínûsítik, bár erre vonatkozó tárgyi bizonyítékok nincsenek. A XII. század második felétõl, a vallon telepesek megérkezésétõl kezdve viszont már adatokkal bizonyítható a szõlõmûvelés elterjedése Hegyalján.

A terület mind földtörténetileg, mind földrajzilag egyedülálló adottságokkal rendelkezik. A mállékony, vulkanikus és posztvulkanikus tevékenységgel keletkezett kõzetek sokféle talajtípus kialakulását eredményezték - ez kihatással van a talaj termõ erejére, ásványi anyag tartalmára, hõelnyelõ, hõtároló és visszasugárzó képességére.

A kedvezõ fekvésû lejtõk, a nagy besugárzás, a Bodrog és a Tisza közelsége, valamint a hosszú õsz nagyon kedvezõ klimatikus viszonyokat eredményez: a Botrytis cinera penészgomba itt nem szürkerothadást, hanem nemesrothadást, vagyis a szõlõszemek aszúsodását váltja ki.

Az aszúsodással töményedett szõlõszemek mustja literenként akár 850 gramm cukrot is tartalmazhat, ezzel együtt magas savtartalom és aromaanyag is koncentrálódik benne. Az aszúszemek kiválogatása a fürtbõl már az 1600-as évek elejére gyakorlattá vált Hegyalján. A sajátos mikroklímának köszönhetõen a pincék falán különleges pincepenész, a Gladosporium cellare telepedik meg, mely a bor érési folyamatára van jótékony hatással.

További különleges értéket jelent, hogy a közeli hegyek magasabb övezeteiben megtelepült kocsánytalan tölgy a hordókészítés kiváló alapanyaga. A hordó fája jelentõsen befolyásolja a bor érési folyamatát (oxidatív érlelés) és kedvezõ hatással van aromájára és színére is. A "zempléni tölgy" régóta ismert a nemzetközi borvilágban, hiszen erdeinek fája közepesen kemény, kopásálló, és csersavtartalama révén kimondottan tartós.

Tokaj-Hegyalja természetes fehér édesbora, az aszú kiemelkedõ minõsége a felsorolt kedvezõ tényezõk - úgymint természeti adottságok, termesztett szõlõfajták és az emberi tényezõk, azaz a borászati kultúra - egyedülálló és különösen szerencsés találkozásának köszönhetõ. A borvidék méltán érdemli meg, hogy világörökségként tartsák számon.