2024.03.19. - József, Bánk

Tankturizmus Németországban

Tankturizmus Németországban
Beerfelde (Németország) - A hatalmas por- és füstfelhõben T-55 típusú szovjet tankok dübörögnek a német tájon. A roham azonban egyáltalán nem katonai: a vezetõülésekben turisták láthatók.

Beerfelde a hajdani NDK területén található, félúton Berlin és a lengyel határ között, itt mûködik a "páncélosvezetõi iskola". Szinte bárki eljöhet a kisvárosba és kipróbálhatja, milyen érzés a néhai kommunista tömb hadseregeinek egyik harckocsiját vezetni.
bohócdoktor vizit szja 1%

A 8,5 hektáros, keréknyomoktól szabdalt erdõszéli terepen szervezett kaland évente mintegy 10 ezer embert csábít, valamennyien készek 136 eurót (31 ezer forint) fizetni azért a gyönyörûségért, hogy egy fél órán át kegyetlenül rázassák magukat a 34 tonnás óriásokat vezérelve.

"Ennek semmi köze sincs a kommunista éra iránti nosztalgiához" - mondja a 47 éves Axel Heyde, a keletnémet hadsereg egykori harckocsivezetõje, aki Jörge nevû testvérével 2003-ban hozta létre ezt a nem mindennapi bázist.

"Vendégeink az egész országból, de külföldrõl is jönnek, az Egyesült Államoktól Új-Zélandig. Nem feltétlenül a katonaság szerelmesei. Egy tank azért vonzza az embereket, mert titkos világnak tekintik, amelybe belépni tilos, és egy kicsit veszélyes is" - teszi hozzá Axel, akinek heti hét napon át mûködõ vállalkozásában 12 fõállású alkalmazott dolgozik.

A mára megszûnt szocialista tábor egykori országaiból szerezték be a különben megsemmisítésre szánt páncélosokat, T-55-ös és BMP modelleket - az utóbbiak az egykori Csehszlovákiában vagy Lengyelországban készültek az 1950-es és 60-as években. Lefegyverezték õket és részben "páncéltalanították" is, mert különben "háborús fegyvereknek számítanának és nem kaptuk volna meg a szükséges engedélyeket" - magyarázza el a vállalkozás vezetõje.

Mielõtt felkapaszkodnának a monstrumra, a turisták pamutból készült fekete símaszkot húznak a fejükre, majd egy durva kidolgozású, rendkívül kényelmetlen fémsisakot. Ezután a felsõ tetõnyíláson át az irányító ülésre csusszannak, meghallgatják az instruktor magyarázatát - és hajrá!

A szûk kabinból a két keskeny lõrésen át szinte semmit sem lehet látni. A kormányrúd szerepét betöltõ botkormány kezelése is zavarba hoz. A sebességváltás még nehezebb. "Húzza meg, gyerünk! Nem kell megijedni, ha erõsen beremeg és ha a váltórúd kezdetben nem engedelmeskedik!" - ordítja a parancsnok-instruktor, aki alig egy méterre van alkalmi növendékétõl, de csak rádión tud kommunikálni vele a 600 lóerõs dízelmotor iszonyú zaja miatt.

Annak, aki kész megfizetni az árát, a páncélosiskola autóroncsot is biztosít, amelyet aztán a delikvens boldogan elgázol a tankjával.

A "séta" végén a tetõtõl talpig földes-sáros hõs büszkén örökítteti meg magát a rohamlöveg mellett, oldalán a feleségével. "Õ lepett meg ezzel 60. születésnapom alkalmából és én csak két dolgot sajnálok: túl rövid ideig tartott és szerettem volna még gyorsabban haladni a tankkal."

Szombatonként az erõs élmények szerelmesei közül akár 70-80-an is tolonganak a Heyse-testvérek birtokán. "Mindenféle ember megfordul itt, fiatalok, öregek, és korántsem csak férfiak. Vannak törzsvendégeink is, akik rendszeresen visszatérnek" - magyarázta el az AFP-nek Ute Frischmuth, aki a vendégeket fogadja.

Még hozzáfûzte: "Amikor elhelyezkednek a vezetõ ülésen, sokan megkérdezik, hol vannak a fegyverek. Nagy csalódást okoz nekik, hogy lõni nem lehet."