A szoborarc szabályos vonásaival kapcsolatban a régész megjegyezte, hogy "elõfordulhatott, III. Amenhotep pontosan így nézett ki. Ebben az esetben egy igen jóképû férfirõl van szó". A szobor torzóját néhány évvel korábba találták meg, akkor került elõ az uralkodói álszakáll is, amelyet a régész szerint hamarosan visszaerõsítenek az eredeti helyére.
III. Amenhotep halotti temploma javarészt elpusztult, valószínûleg az áradások rombolták le a masszív építményt. Ennek ellenére a helyszínen rengeteg mûtárgy került elõ. Tavaly márciusban a fáraó két másik szobrát tárták fel a helyszínen - az egyiket fekete gránitból faragta az ókori mûvész, és ülõhelyzetben ábrázolja az uralkodót. A másik kvarcitból készült, és szfinxként - oroszlántestû, emberarcú lényként - láttatják a fáraót.
A Kr.e. 1402 és 1364 között uralkodó III. Amenhotep (Nebmaatré) az újbirodalmi XVIII. dinasztia kilencedik fáraója, Tutanhamon nagyapja volt. Harminchat éven át tartó uralkodása alatt a birodalomban béke és bõség honolt, virágzott a kereskedelem, "reneszánszát" élte a kultúra. III. Amenhotep nevét még ezer évvel késõbb is a bõséggel, a gazdag terméssel hozták összefüggésbe.
Uralkodását monumentális épületek, köztük a luxori és karnaki templomegyüttes fémjelzi. Minden óegyiptomi uralkodó közül III. Amenhotepnek maradt fenn a legtöbb szobra, melyet sikeresen azonosítottak, szám szerint több mint 250.
III. Amenhotep uralkodásának eseményei a szobrok, valamint a több mint 200 emlékszkarabeusz segítségével idézhetõk fel, felirataik a legkülönfélébb eseményeknek állítanak emléket. A szkarabeuszok közül 123 például a fáraó bátorságát és erejét dicsõíti, feliratuk szerint Amenhotep uralkodása elsõ tíz évében vagy száz oroszlánt nyilazott le saját kezûleg, és egyetlen vadászat alatt 40 bikát ölt meg.
III. Amenhotepet Egyiptom trónján fia, Ehnaton követte, aki bevezette a Nílus-parti birodalomban az egyistenhitet, a napkoronggal fémjelzett Aton kultuszát állítva a középpontba.
